avril 2005
22:15 - írta mediakurva
alcím: a puskatus
Minden csupa vér volt, minden. Hihetetlenül szürreális kép tárult elém, ahogy a saját vérem festette falakat bámultam. Néztem a formákat, mint valami ősi labirintus falára festett hieroglifák. A nap isten nézet vissza, mosolyogva. Aztán eltalált megint. Egy pillanatra elvesztettem az eszméletem.
A vadászpuskák tusának sajátos a kiképzése. Alkalmasak rá, hogy szinte bármit feltörjenek vele. Szinte bármit, ő mégsem boldogult velem. Ebben a pillanatban újra elindította a hirtelen szokott mozdulatot, utoljára, csak arra tudtam gondolni, hogy talán most végre sikerül neki. Fájt a fejem.
nem volt tovább. vagy megunta, vagy érdekesebb hobbit talált a másik ütésében. Vérrel keveredtek a festményeim, saját véremmel. egyek voltunk, s most egy festmény csodálatos kompozícióján eggyé váltunk megint. Próbáltam védeni, de nem ment. Minden kétségbeesett levegővételt a puskatus csókjával ragasztott vissza az ajkaimra.
Minden csupa vér volt, minden. Hihetetlenül szürreális kép tárult elém, ahogy a saját vérem festette falakat bámultam. Néztem a formákat, mint valami ősi labirintus falára festett hieroglifák. A nap isten nézet vissza, mosolyogva. Aztán eltalált megint. Egy pillanatra elvesztettem az eszméletem.
A vadászpuskák tusának sajátos a kiképzése. Alkalmasak rá, hogy szinte bármit feltörjenek vele. Szinte bármit, ő mégsem boldogult velem. Ebben a pillanatban újra elindította a hirtelen szokott mozdulatot, utoljára, csak arra tudtam gondolni, hogy talán most végre sikerül neki. Fájt a fejem.
nem volt tovább. vagy megunta, vagy érdekesebb hobbit talált a másik ütésében. Vérrel keveredtek a festményeim, saját véremmel. egyek voltunk, s most egy festmény csodálatos kompozícióján eggyé váltunk megint. Próbáltam védeni, de nem ment. Minden kétségbeesett levegővételt a puskatus csókjával ragasztott vissza az ajkaimra.
21:51 - írta mediakurva
egy hirtelen gondolattól vezérelve a világ fogta magát és kifordult a tengelyemből...
Nem is annyira fájdalmas, mint inkább kényelmetlen, kezdtem magyarázkodni a doktornál, amikor a furcsa jelenség következtében kialakult elváltozásokat vizsgálta. „Kellemetlen?” - kérdezett vissza, majd térdig mászott az univerzum helyén maradt hiányba, s egy rövid, de annál erőteljesebb szakító mozdulattal megpróbált leválasztani egy véletlenül ottmaradt rögöt. Hagyja csak, szóltam, hisz az csak a szerelem, a világmindenség egyetlen őszinte, valódi és elhagyhatatlan fájdalma. „A szerelem?” – furcsa, hogy ez az orvos mindig visszakérdez... Igen, és elhagyhatatlan is és őszinte is.
Volt már szerelmes? Gondoltam megragadva a hirtelen adódó lehetőséget, most majd én kezdek kérdezősködni, s talán a beszélgetés hevében arra is rákérdezhetek majd, hogyan szerezhetem vissza a világot. "Miért? Tudja maga mit is jelent a szerelem valójában?" Azt hiszem - azt hiszem ez volt az a válasz, amivel minden esélyét elvesztettem annak, hogy a rendelőben aznap bármit is irányíthassak.
Szóval azt hiszem, tudom... bár néha, nagyon néha tudom, hogy amiben hiszek, az szerelem, mégis van, hogy nagyon félek, s olyankor attól félek, hogy mi van akkor, ha az, amit szerelemnek hiszek, az még sem az. Mi van akkor, ha az amit szerelemnek hiszek, az nem több, mint őszinte csodálat, határtalan szeretet, gondoskodni vágyás, szexualitás, felelősség és mindent elsöprő lelki, szellemi és testi vonzalom furcsa egybecsengése? Mi van akkor, amikor azon kell gondolkodnom, hogy van-e még ezeken kívül szerves része a szerelemnek? Mi van akkor, amikor nem jönnek számra a szavak, és nem vagyok képes megfogalmazni azt, hogy mit érzek? Amikor mindent felborít az isteni elme alapvető romlottsága, amikor halandó emberek lelkével játszva próbálja elszórakoztatni a pokol angyalait, s az előadás végén meghajol, majd félredobja a rongybábnak gondolt embereket?
Mi van akkor, ha mindez csak álom, melyből csak egy titkos út bejárásával ébredhetünk fel, s ez a titkos út egy még titkosabb kapuval kezdődik, s e kaput Belé rejtették el, s hogy megtaláld, minden korábbi szenvedélyt és szenvedést el kell feledned, mert mindenki, akinél kulcs vagy zár van, csupán egyetlen másik szerkezettel működik. Mi van akkor, ha eddig csak elfordultak a kulcsok a zárban, s Te azt hitted, s én azt hittem, hogy a dolog működik, de mégsem... mert a te kulcsod az én záramat nyitja, s az én utam te benned indul el?
Mi van akkor, ha a világ, csak akkor kerül vissza, ha nyugalomban tudhatja tengelyét, s mi van akkor, ha ezt a nyugalmat és lelki békét, csak egy igazi szerelem hozhatja el?
"Ebből naponta háromszor két szemet mindenképp vegyen be!" - vágott közbe, majd hátat fordított, leült az asztalához és írni kezdett. Mégis mi ez? Próbáltam valami apró kis információt kicsikarni belőle. Mégis mi ez? "Vitaminok" - mondta, és elmosolyodott... "Sokat fog szenvedni, de arra nincs gyógyszerem, viszont legyen erős, ha mégis eljut az útig, végig is tudjon menni rajta."
Nem is annyira fájdalmas, mint inkább kényelmetlen, kezdtem magyarázkodni a doktornál, amikor a furcsa jelenség következtében kialakult elváltozásokat vizsgálta. „Kellemetlen?” - kérdezett vissza, majd térdig mászott az univerzum helyén maradt hiányba, s egy rövid, de annál erőteljesebb szakító mozdulattal megpróbált leválasztani egy véletlenül ottmaradt rögöt. Hagyja csak, szóltam, hisz az csak a szerelem, a világmindenség egyetlen őszinte, valódi és elhagyhatatlan fájdalma. „A szerelem?” – furcsa, hogy ez az orvos mindig visszakérdez... Igen, és elhagyhatatlan is és őszinte is.
Volt már szerelmes? Gondoltam megragadva a hirtelen adódó lehetőséget, most majd én kezdek kérdezősködni, s talán a beszélgetés hevében arra is rákérdezhetek majd, hogyan szerezhetem vissza a világot. "Miért? Tudja maga mit is jelent a szerelem valójában?" Azt hiszem - azt hiszem ez volt az a válasz, amivel minden esélyét elvesztettem annak, hogy a rendelőben aznap bármit is irányíthassak.
Szóval azt hiszem, tudom... bár néha, nagyon néha tudom, hogy amiben hiszek, az szerelem, mégis van, hogy nagyon félek, s olyankor attól félek, hogy mi van akkor, ha az, amit szerelemnek hiszek, az még sem az. Mi van akkor, ha az amit szerelemnek hiszek, az nem több, mint őszinte csodálat, határtalan szeretet, gondoskodni vágyás, szexualitás, felelősség és mindent elsöprő lelki, szellemi és testi vonzalom furcsa egybecsengése? Mi van akkor, amikor azon kell gondolkodnom, hogy van-e még ezeken kívül szerves része a szerelemnek? Mi van akkor, amikor nem jönnek számra a szavak, és nem vagyok képes megfogalmazni azt, hogy mit érzek? Amikor mindent felborít az isteni elme alapvető romlottsága, amikor halandó emberek lelkével játszva próbálja elszórakoztatni a pokol angyalait, s az előadás végén meghajol, majd félredobja a rongybábnak gondolt embereket?
Mi van akkor, ha mindez csak álom, melyből csak egy titkos út bejárásával ébredhetünk fel, s ez a titkos út egy még titkosabb kapuval kezdődik, s e kaput Belé rejtették el, s hogy megtaláld, minden korábbi szenvedélyt és szenvedést el kell feledned, mert mindenki, akinél kulcs vagy zár van, csupán egyetlen másik szerkezettel működik. Mi van akkor, ha eddig csak elfordultak a kulcsok a zárban, s Te azt hitted, s én azt hittem, hogy a dolog működik, de mégsem... mert a te kulcsod az én záramat nyitja, s az én utam te benned indul el?
Mi van akkor, ha a világ, csak akkor kerül vissza, ha nyugalomban tudhatja tengelyét, s mi van akkor, ha ezt a nyugalmat és lelki békét, csak egy igazi szerelem hozhatja el?
"Ebből naponta háromszor két szemet mindenképp vegyen be!" - vágott közbe, majd hátat fordított, leült az asztalához és írni kezdett. Mégis mi ez? Próbáltam valami apró kis információt kicsikarni belőle. Mégis mi ez? "Vitaminok" - mondta, és elmosolyodott... "Sokat fog szenvedni, de arra nincs gyógyszerem, viszont legyen erős, ha mégis eljut az útig, végig is tudjon menni rajta."
21:31 - írta mediakurva
ha egy tabletta szavatossági ideje nyolc éve, hat hónapja és tizenegy napja
lejárt, akkor azt még el lehet fogyasztani? És ha beveszed, akkor az azt jelenti,
hogy megint mindent beszopsz? Már csak azt kell eldöntened, hogy érdemes-e inni
rá valamit. Ez megint egy ilyen este, ez megint egy csodálatos bukás.
20:44 - írta mediakurva
Néha sajnálod, hogy nem látod a színeket. A mai ébredésed megérdemelt
volna egy sárgát, egy kéket, egy zöldet és egy pirosat, de te mindezek
helyett a szemhéjak belső felének tanulmányozásával voltál elfoglalva.
Aztán egy édes csókkal ezer éves magányból ébredtél fel, hogy itt
maradhass másik ezer évre.
15:11 - írta mediakurva
Szóval a nagy dolgokban meg kell alkudni, folytatta az öreg, s egyből feloldozott mindenkit, az alól, hogy magának kelljen kitalálnia, korábbi mondásának valódi jelentéseit, a nagyokban mindenképp.
14:00 - írta mediakurva
alcím: az első törés
kilenc éves voltál. Tavasz volt. Álltál felette, nézted, hosszú másodpercek teltek el, nem láttál semmilyen reakciót. csak feküdt a csúszda alján, csillogó szemei a napot fürkészték, a vér meg folyt a füléből. Aztán az apró, szinte észrevétlen remegés kezdett elterjedni az egész testen. Ő nem volt még kilenc. Te láttál már ilyet.
iszonyatos kín emlékei zajlottak le benned. El kell veszíteni őt. Alig ismerted meg, éppen hogy barátra leltél az idegenben, erre tessék. S csak rohansz, szaladsz a korház felé. A macskaköves kereszteződések százéves repedései felett úgy suhantak el a gyereklábak, mint ahogy a fecskék szállnak el a földközi tenger felett, sietve, semmiképp feladva, egyetlen céllal szívükben, hogy megérkezzenek.
a mentőorvos első diagnózisa epilepszia. Lehet, talán. Nem tudtad mit jelent. Aztán sokat olvastál róla. Ő túl élte, te elköltöztél. Soha többé nem találkoztatok.
kilenc éves voltál. Tavasz volt. Álltál felette, nézted, hosszú másodpercek teltek el, nem láttál semmilyen reakciót. csak feküdt a csúszda alján, csillogó szemei a napot fürkészték, a vér meg folyt a füléből. Aztán az apró, szinte észrevétlen remegés kezdett elterjedni az egész testen. Ő nem volt még kilenc. Te láttál már ilyet.
iszonyatos kín emlékei zajlottak le benned. El kell veszíteni őt. Alig ismerted meg, éppen hogy barátra leltél az idegenben, erre tessék. S csak rohansz, szaladsz a korház felé. A macskaköves kereszteződések százéves repedései felett úgy suhantak el a gyereklábak, mint ahogy a fecskék szállnak el a földközi tenger felett, sietve, semmiképp feladva, egyetlen céllal szívükben, hogy megérkezzenek.
a mentőorvos első diagnózisa epilepszia. Lehet, talán. Nem tudtad mit jelent. Aztán sokat olvastál róla. Ő túl élte, te elköltöztél. Soha többé nem találkoztatok.
09:30 - írta mediakurva
alcím: Még egy unalmas nap a paradicsomban
Az egész azon a nyáron kezdődött, amikor egy Balaton parti SZOT-üdülő ping-pong pavilonjában arra döbbentem rá, hogy nem kívánom tovább a 8 évesekre jellemző eletet élni... nekem más kell... művész leszek... többszörös trauma után kicsit hirtelennek tűnt a kijelentésem, de a körülöttem állók, a mondat jelentését nem felfogva, helyeselni kezdtek, és ők is hasonló szakmákat kezdtek kitalálni saját felnőtt életükre...
"szakács leszek" - jött az első replika a dagadt fiútól a sarokban. "én rendőr" - válaszolt egy lányka, kinek az édesapja is rendőr volt. "űrhajós" - "focista" - "állatidomár" - "mentőorvos"
nem tudom, több mint 20 évvel később kinek sikerült megvalósítani azokat az álmokat...
...
Születésnapi zsúr, a kis zongorista sorra megkapta minden ajándékát, ott vannak mind, kikkel együtt lóg a téren, most senki nyakában nem lóg kulcs... mindenki mosolyog, a szülők pedig a nappaliban szorítják magukba a következő kör aperitifet, természetesen mind a gyermekek egészségére szolgált...
Az a szőke lány a szeplőkkel, meg azokkal a hatalmas kék szemekkel meg odajött és kijelentette, hogy most pedig mutatni fog valamit a zongora alatt... persze, hogy utána mentem, mar felnőtt voltam, aznap épp 8... ott térdeltünk egymással szemben a hangszer alatt, nekem be kellett csuknom a szemem, ő meg összenyálazta a szám, majd megölelt, eldőltünk, ö kacagott, kimászott, én meg ott feküdtem dermedt-boldogan, s csak hosszú perceknek tűnő másodpercek múlva másztam elő, akkurátusan törölgetve a tortától és szörptől ragacsos csókot a számról... szerelmes lettem a szeplőibe.
...
Szentendrére kellett utaznom... nem értettem mit keres egy ilyen kis gyerek ennyi nagysrác között... az úttörőtáborba anyám protekciója juttatott el... haragudtam rá nagyon... a sok nagyember, mind majd 12 éves felnőtt, lassan ivarérett, kiknek nincs fontosabb dolguk az életben, mint fogkrémmel összekenni a kilincseket, a tanárok székeire, az ebédlőben, rajzszöget csempészni, repetát kérni, és sokat, hangosan röhögni... engem meg mindenből kihagytak.
Ott fogalmazódott meg bennem először... ha el kell töltenem itt meg egy unalmas napot, én bizony úristen, belehalok... túléltem...
Az egész azon a nyáron kezdődött, amikor egy Balaton parti SZOT-üdülő ping-pong pavilonjában arra döbbentem rá, hogy nem kívánom tovább a 8 évesekre jellemző eletet élni... nekem más kell... művész leszek... többszörös trauma után kicsit hirtelennek tűnt a kijelentésem, de a körülöttem állók, a mondat jelentését nem felfogva, helyeselni kezdtek, és ők is hasonló szakmákat kezdtek kitalálni saját felnőtt életükre...
"szakács leszek" - jött az első replika a dagadt fiútól a sarokban. "én rendőr" - válaszolt egy lányka, kinek az édesapja is rendőr volt. "űrhajós" - "focista" - "állatidomár" - "mentőorvos"
nem tudom, több mint 20 évvel később kinek sikerült megvalósítani azokat az álmokat...
...
Születésnapi zsúr, a kis zongorista sorra megkapta minden ajándékát, ott vannak mind, kikkel együtt lóg a téren, most senki nyakában nem lóg kulcs... mindenki mosolyog, a szülők pedig a nappaliban szorítják magukba a következő kör aperitifet, természetesen mind a gyermekek egészségére szolgált...
Az a szőke lány a szeplőkkel, meg azokkal a hatalmas kék szemekkel meg odajött és kijelentette, hogy most pedig mutatni fog valamit a zongora alatt... persze, hogy utána mentem, mar felnőtt voltam, aznap épp 8... ott térdeltünk egymással szemben a hangszer alatt, nekem be kellett csuknom a szemem, ő meg összenyálazta a szám, majd megölelt, eldőltünk, ö kacagott, kimászott, én meg ott feküdtem dermedt-boldogan, s csak hosszú perceknek tűnő másodpercek múlva másztam elő, akkurátusan törölgetve a tortától és szörptől ragacsos csókot a számról... szerelmes lettem a szeplőibe.
...
Szentendrére kellett utaznom... nem értettem mit keres egy ilyen kis gyerek ennyi nagysrác között... az úttörőtáborba anyám protekciója juttatott el... haragudtam rá nagyon... a sok nagyember, mind majd 12 éves felnőtt, lassan ivarérett, kiknek nincs fontosabb dolguk az életben, mint fogkrémmel összekenni a kilincseket, a tanárok székeire, az ebédlőben, rajzszöget csempészni, repetát kérni, és sokat, hangosan röhögni... engem meg mindenből kihagytak.
Ott fogalmazódott meg bennem először... ha el kell töltenem itt meg egy unalmas napot, én bizony úristen, belehalok... túléltem...
01:03 - írta mediakurva
Amikor a kórházba szállítás közben megpróbálták intubálni, leszakították a gégefedő egy részét.
00:43 - írta mediakurva
Meg még sok mindent szeretek benne...
00:40 - írta mediakurva
Öblögess, az segít, ha nem, akkor legalább berúgunk, mondtam frissen
hazaérkezett katarzisomnak, amikor mosolyogva összefutottunk a fogorvos
után. A következő percben már a
második felessel tisztítottuk az ajkainkat. Ő is, én is. Nem volt más
választás. Egyszer élünk. Moss fel rendesen, szóltam át a másik
szobába, kapsz hozzá Quimbyt. és már üvöltöttek is fel az utcáról. Nem
kéne. Dehogynem. Tiszta lesz a lakás, a torok és a fül.
17:06 - írta mediakurva
Fények, rezdülések, pillanatok melyek tökéletesek s ez nem változik.
13:20 - írta mediakurva
Amikor visszaült a gép elé, megcsörrent a telefon.
12:50 - írta mediakurva
Mindig azt
kérdezik tőled. Használsz-e hallucinogén anyagokat az íráshoz, és ha igen,
akkor tudsz-e adni belőle. Nem. Igen. Nem. Nem tudod. Igazán csak tisztán tudsz
írni. De mit is jelent tisztának lenni. Ülni a másnap reggeleken narancslével a
kézben, cigarettával a szájban, kiollózni az öt perce leírt, a múlt héten
született, a tavalyi, és az évtizede fiókban fekvő írásaidat. Tegnap pedig
kaptál egy pipát. Szép, míves, csodálatos krekpipa. Ehhehehe, ezt azért mégse.
Máskor meg azt kérdezik, miért születik ez az egész. Zsigeri válasz a legelső bejegyzés, ami itt született. A kevésbé zsigeri választ még nem fogalmaztad meg. Igazából két embernek írod, ez a két ember pedig a leglelkesebb olvasód. Miért pont nekik? Erre a kérdésre nem tudod a választ. Az egyik ismer, ő a múltad, a másik sosem akart megismerni, ő senki. És van valahol mélyen egy harmadik válasz is.
Aztán beszakítják az ajtót, elvisznek mindent, kiabálnak, kordont húznak, megerőszakolják a lelked, szétcincálják a tested, keresik az ismeretlent, s mikor dolga végezetlenül távoznak, visszakézből még fejbe rúgnak (ó mily csodálatos képzavar). Szédülten ülsz a járdaszigeten, körülötted a bálnák, akiket meg akartál menteni és a petúnia (köszönöm DA a mindennél szürreálisabb valóságodat). Végül feltartod a hüvelykujjad, és enerváltan utazol tovább.
Máskor meg azt kérdezik, miért születik ez az egész. Zsigeri válasz a legelső bejegyzés, ami itt született. A kevésbé zsigeri választ még nem fogalmaztad meg. Igazából két embernek írod, ez a két ember pedig a leglelkesebb olvasód. Miért pont nekik? Erre a kérdésre nem tudod a választ. Az egyik ismer, ő a múltad, a másik sosem akart megismerni, ő senki. És van valahol mélyen egy harmadik válasz is.
Aztán beszakítják az ajtót, elvisznek mindent, kiabálnak, kordont húznak, megerőszakolják a lelked, szétcincálják a tested, keresik az ismeretlent, s mikor dolga végezetlenül távoznak, visszakézből még fejbe rúgnak (ó mily csodálatos képzavar). Szédülten ülsz a járdaszigeten, körülötted a bálnák, akiket meg akartál menteni és a petúnia (köszönöm DA a mindennél szürreálisabb valóságodat). Végül feltartod a hüvelykujjad, és enerváltan utazol tovább.
12:28 - írta mediakurva
Olyan gyorsan játszódott le minden, hogy utólag némely elbeszélésben még az időrendet sem tudták tartani.
12:06 - írta mediakurva
az egészségügy, Magyarországon, sajnoshálistennek, közröhej tárgya. Felveszel
egy piros kabátot, és besétálsz a legközelebbi kórházba. Előre köszönnek. a kávéautomatát
keresed. elsütsz néhány gyengébb poént. Beszélgetsz egy keveset a
beteghordónak álcázott dealerekkel.
minden eladó. Ki nem mondott két szó, de tudod, bármit hazavihetsz. Az egyik szinten tüdőbetegeket ápolnak. Fájdalmas kínok közepette pumpálják beléjük a drága anyagot. Fájdalmas neked, mert pazarlásnak tűnik. amikor eljönnek érted a drogos mindennapok, megszűnik benned az érzékeny ember. Fájdalmas nekik is, mert ma csak placebót kapnak.
egy sötétbarna üvegcsével távozol, rajta a felirat: a mennyország kapuja. Rögtön alatta apró betűkkel, csak orvosi felügyelet mellett. Persze nem pont így, nem ezekkel a szavakkal. Te pedig felütöd a szürke könyvet, és elolvasod a hatásmechanizmust, hogy tudd, mi mindenre kell odafigyelned. Aztán felébredsz megint. Még egyszer utoljára, csodálatos utazást tettél a pokolban.
minden eladó. Ki nem mondott két szó, de tudod, bármit hazavihetsz. Az egyik szinten tüdőbetegeket ápolnak. Fájdalmas kínok közepette pumpálják beléjük a drága anyagot. Fájdalmas neked, mert pazarlásnak tűnik. amikor eljönnek érted a drogos mindennapok, megszűnik benned az érzékeny ember. Fájdalmas nekik is, mert ma csak placebót kapnak.
egy sötétbarna üvegcsével távozol, rajta a felirat: a mennyország kapuja. Rögtön alatta apró betűkkel, csak orvosi felügyelet mellett. Persze nem pont így, nem ezekkel a szavakkal. Te pedig felütöd a szürke könyvet, és elolvasod a hatásmechanizmust, hogy tudd, mi mindenre kell odafigyelned. Aztán felébredsz megint. Még egyszer utoljára, csodálatos utazást tettél a pokolban.
11:45 - írta mediakurva
Anélkül sodorta el az atomszél, hogy ebből bármit is észlelt volna.
11:04 - írta mediakurva
az egyszeri ember, élve kommunikációs fölényével, elmagyarázta nekik az élet rejtelmeit.
01:57 - írta mediakurva
ez nem lesz túl legális, igaz? Viccelsz? Ez egy kokainkaszinó.
16:21 - írta mediakurva
Pontosan tudta, merre mit talál. Csukott szemmel mászott fel. Volt már itt többször. Munka után, ha úgy érezte, ki kell szakítani magát közömbös, kicsinyes világából, mindig ide menekült.
16:09 - írta mediakurva
mitől fehér az asztalom?
15:42 - írta mediakurva
Vitáztak életről, boldogságról, szerelemről, elmúlásról, háborúról és békéről, meg egy hatalmas robbanásról, ami mintha meg sem történt volna, állandó szürreális jövőképként lebegett a gondolataikban.
15:39 - írta mediakurva
mondja kedvesen és megsimogat.
Hagyd abba a bőgést. vagy tudod mit? Ne is. Csak sírj. Ereszd el magad. neee, nem kéne lepisilned a kanapét. Szedd össze magad. részeg vagy. Már megint. Ebbe bele fogsz dögleni. Egy rohadt junkie vagy. Egy isten vagy.
Egy isten van. Mi a francnak jöttél a földre, ha nem azért, hogy megváltsd magad. ezzel? Ez szül neked múzsát? Felületes vagy.
Bele fogsz dögleni. Ma is. Megint. Aztán kezdheted elölről megint. Miért jó ez neked. Ne bőgj, ne sajnáld. Elment. Nincs több ihlet. Ma nincs. Túléled. Ha meg nem, akkor a temetőben folytatjuk ezt a beszélgetést.
Hagyd abba a bőgést. vagy tudod mit? Ne is. Csak sírj. Ereszd el magad. neee, nem kéne lepisilned a kanapét. Szedd össze magad. részeg vagy. Már megint. Ebbe bele fogsz dögleni. Egy rohadt junkie vagy. Egy isten vagy.
Egy isten van. Mi a francnak jöttél a földre, ha nem azért, hogy megváltsd magad. ezzel? Ez szül neked múzsát? Felületes vagy.
Bele fogsz dögleni. Ma is. Megint. Aztán kezdheted elölről megint. Miért jó ez neked. Ne bőgj, ne sajnáld. Elment. Nincs több ihlet. Ma nincs. Túléled. Ha meg nem, akkor a temetőben folytatjuk ezt a beszélgetést.
13:51 - írta mediakurva
Ha Isten
egy pillanatra elfelejtené, hogy rongybábu vagyok csupán, és egy
darabka élettel ajándékozna meg, lehet, hogy nem mondanék ki mindent,
amit gondolok, de biztosan megfontolnék mindent, amit kimondok. A
dolgok értékét nem abban látnám, amit érnek, hanem abban, amit
jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék; megértettem, hogy ha csak
egy percre is lehunyjuk szemünket, hatvan másodpercnyi fényt veszítünk
el örökre.
Tovább mennék, amikor mások megállnak, felébrednék, amikor mindenki más alszik. Hallgatnék, amikor ők beszélnek, és mennyire élvezném egy jó csokoládéfagylalt hűvös ízét…
Ha Isten egy darabka életet adna nekem, egyszerű ruhát öltenék, karomat kitárva a nap felé fordulnék, és fedetlen hagynám nemcsak testemet, de lelkemet is.
Istenem, ha oly jó szívem volna, felírnám minden gyűlöletem a jégre, és csak várnám, hogy felkeljen a nap. Van Gogh álmával Benedetti-költeményt festenék a csillagokra, és Serrat dalát szerenádként a Holdnak ajánlanám.
A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját…
Istenem, ha kaphatnék egy darabka életet… Nem telhetne el egyetlen nap sem anélkül, hogy elmondanám az embereknek, akiket szeretek, mennyire szeretem őket.
Minden nővel, minden férfival megértetném, hogy ők a legfontosabbak nekem, így élnék a szerelemmel szerelemben.
Megmutatnám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt gondolják, azért nem szerelmesek már, mert megöregedtek; nem is tudják, hogy éppen akkor öregszünk meg, ha nem érezzük többé a szerelmet.
Adnék a gyermeknek szárnyakat, de hagynám, tanuljon repülni egyedül. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halált nem az öregség hozza, hanem a felejtés.
Mi mindent tanultam tőletek, emberek…
Megtanultam, hogy mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság éppen abban rejlik, ahogyan oda feljutunk.
Megtanultam, hogy ahányszor csak egy újszülött apró ökle először szorítja meg édesapja ujját, örök fogságra ítéli azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet.
Tovább mennék, amikor mások megállnak, felébrednék, amikor mindenki más alszik. Hallgatnék, amikor ők beszélnek, és mennyire élvezném egy jó csokoládéfagylalt hűvös ízét…
Ha Isten egy darabka életet adna nekem, egyszerű ruhát öltenék, karomat kitárva a nap felé fordulnék, és fedetlen hagynám nemcsak testemet, de lelkemet is.
Istenem, ha oly jó szívem volna, felírnám minden gyűlöletem a jégre, és csak várnám, hogy felkeljen a nap. Van Gogh álmával Benedetti-költeményt festenék a csillagokra, és Serrat dalát szerenádként a Holdnak ajánlanám.
A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját…
Istenem, ha kaphatnék egy darabka életet… Nem telhetne el egyetlen nap sem anélkül, hogy elmondanám az embereknek, akiket szeretek, mennyire szeretem őket.
Minden nővel, minden férfival megértetném, hogy ők a legfontosabbak nekem, így élnék a szerelemmel szerelemben.
Megmutatnám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt gondolják, azért nem szerelmesek már, mert megöregedtek; nem is tudják, hogy éppen akkor öregszünk meg, ha nem érezzük többé a szerelmet.
Adnék a gyermeknek szárnyakat, de hagynám, tanuljon repülni egyedül. Az öregeknek megtanítanám, hogy a halált nem az öregség hozza, hanem a felejtés.
Mi mindent tanultam tőletek, emberek…
Megtanultam, hogy mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi boldogság éppen abban rejlik, ahogyan oda feljutunk.
Megtanultam, hogy ahányszor csak egy újszülött apró ökle először szorítja meg édesapja ujját, örök fogságra ítéli azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet.
12:02 - írta mediakurva
Nem az ő vonata volt. Csak futott utána, mert érezte, ha most nem megy el ebből a városból, később már nem fog tudni.
11:53 - írta mediakurva
Még érezni az illatot. Ő nincs itt, nem is hiányzik. Csak az illat halványulásával kezd előtörni valami ismeretlen érzés. Nem tudom milyen színű a szeme.
02:53 - írta mediakurva
igen - nem - igen - nem - igen - nem - igen - nem - igen - nem - igen - nem -
igen - nem - igen - nem - igen - nem, vagy inkább csak nem tudom.
19:33 - írta mediakurva
Aztán leszakad az ég. Ott ül veled szemben egy budapesti kávézó
teraszán. És hogy miért olyan kurvára fontos ez a budapest? Mert nem
beneficio, mert nem korzika és kurvára nem normandia. Hazajött.
Elfelejtett leszállni a villamosról. Sétál veled szemben a napsütésben,
mosolyog, ugrál, mosolyogsz, ugrálsz. Rég nem látott ölelés. És csak
bőgsz, ahogy formálja a szavakat. Potyognak a könnyek, amikre úgy
vigyáztál, hogy nem adtad oda senkinek. Kiszakad belőled minden, ő már
csak ilyen. Bárhol, bármikor. Most éppen itt.
aztán leszakad az ég megint. És ott ültök a teraszon és isszátok egymás minden szavát. Töltitek egymásba az életet. Ő azt csinálja amiről lemondtál, te azt csinálod, amiről ő mondott le. És most újra ott ültök együtt, ugyanazon a teraszon, ahol majd egy évvel korábban.
aztán leszakad az ég. Még egyszer utoljára. Alig egy napja, hogy hazaért. Tegnap reggel érkezett egy sms. Itthon vagyok. Itthon?
neked nincs otthonod, gondolod magadról és továbbsétálsz. Aztán rád szakad az ég megint, és minden emlék rád zúdul megint. Hiányzott, itt van. Boldog, boldog vagy.
csak ültök a teraszon és élitek az életet.
ugyanaz mint volt. Semmi nem változott.
aztán leszakad az ég megint. És ott ültök a teraszon és isszátok egymás minden szavát. Töltitek egymásba az életet. Ő azt csinálja amiről lemondtál, te azt csinálod, amiről ő mondott le. És most újra ott ültök együtt, ugyanazon a teraszon, ahol majd egy évvel korábban.
aztán leszakad az ég. Még egyszer utoljára. Alig egy napja, hogy hazaért. Tegnap reggel érkezett egy sms. Itthon vagyok. Itthon?
neked nincs otthonod, gondolod magadról és továbbsétálsz. Aztán rád szakad az ég megint, és minden emlék rád zúdul megint. Hiányzott, itt van. Boldog, boldog vagy.
csak ültök a teraszon és élitek az életet.
ugyanaz mint volt. Semmi nem változott.
12:13 - írta mediakurva
A vasárnap reggelt talán még a szombat reggelnél is jobban szereted.
15:22 - írta mediakurva
vagy inkább 3:0, mint valami sportmérkőzés, és még a hajrában is
helytálltál, vagy lehet, hogy nem is álltál (how funny), aztán ülsz a
vécén, és egy mondatot hajtogatsz magadban:
nem csaptam be magam ennyire soha.
visszaülsz a nappaliba, hasadra süt a nap, a földön egy félig szívott cigaretta kecses formájával ingerel az orális szex folytatására.
mert mik is a tökéletes szombat ismérvei? felébredsz, nincs kielégítetlen vágyad, olaszos reggeli olívával, mozzarellával, mézzel, paradicsommal a paradicsomban, jó kávé és narancslé, mert ez úgy egészséges, és zene van, és minden van, a kutya is odamászik, rövid telefonokkal elintézett kerékpárügy, amikor a város taxistársadalmának fele azon ügyködik, hogy ellenőrizze, meg vannak-e még a szerkezetek, aztán odafurikáznak, visszatekersz, aztán tekersz, aztán a napsugarak beesési szögét figyeled, aztán mosolyogsz magadon, a másikon, ahogy kell (how funny again).
ránézel a félig szívott dekkre és csak ennyi jut eszedbe, minden jó ellenére:
az vagy, és az is maradsz...
nem csaptam be magam ennyire soha.
visszaülsz a nappaliba, hasadra süt a nap, a földön egy félig szívott cigaretta kecses formájával ingerel az orális szex folytatására.
mert mik is a tökéletes szombat ismérvei? felébredsz, nincs kielégítetlen vágyad, olaszos reggeli olívával, mozzarellával, mézzel, paradicsommal a paradicsomban, jó kávé és narancslé, mert ez úgy egészséges, és zene van, és minden van, a kutya is odamászik, rövid telefonokkal elintézett kerékpárügy, amikor a város taxistársadalmának fele azon ügyködik, hogy ellenőrizze, meg vannak-e még a szerkezetek, aztán odafurikáznak, visszatekersz, aztán tekersz, aztán a napsugarak beesési szögét figyeled, aztán mosolyogsz magadon, a másikon, ahogy kell (how funny again).
ránézel a félig szívott dekkre és csak ennyi jut eszedbe, minden jó ellenére:
az vagy, és az is maradsz...
12:50 - írta mediakurva
felébredsz, nem igazán vagy képes semmire, aztán csak jönnek, dörömbölnek…
beengeded, vigyenek bármit, vigyenek mindent. Előtörnek az emlékek. Ilyen is
volt, szükség volt rá, mert megérdemelted. A te sorsod, mert csak te irányítod.
Egy pár kerékpár. Ottmaradt az utcán, annak a bizonyos szórakozóhelynek a falához
támasztva, ahol ottfelejtetted az agyad. Megint szívtál, megint jöttek,
dörömböltek. Vicces. Vigyetek bármit, vigyetek mindent. Aztán megfogtad annak a
fiúnak a fenekét. Eleresztetted az utolsó fonalat, amivel a valóságot kötötted
magadhoz. Még egy alkalom, hogy szembeköpd magad.
