19:07 - írta mediakurva Pálinkát ittak. Nem ez volt a kedvenc szesze, nem volt kedvence. Soha nem ivott. Fájt mindene, szédült, majd hányt. A vér úgy csorgott le az állán, a nyakára, hogy az inge feligya, mint annak idején az izzadtságcseppek egy-egy mérkőzés hajrájában. Sós, keserű és alkoholos ízt érzett a szájában. Sósat, keserűt, egy kevés alkohollal keverve.

Két szelet kenyér meg a billentyűzet, ennyi volt az asztalon. Fél éve nem evett kenyeret, nem is értette, mit keres ott. A klaviatúrát figyelve elgondolkodott a világ nagy kérdésein. Miért vagyunk itt a földön? Létezik-e Isten? És kinek a szobája ez? Hátat fordított és kisétált. Az emelet sem volt ismerős. Soha előtte nem járt még ebben az épületben.

A parti végén még emlékezett a lányra, aki egész este egy rendőrnek állt színésszel táncolt. A lány már mindent tudott róla, amit egy este, ennyi idő alatt, meg lehet tudni, de remélte, reggelre semmi sem marad meg benne. Ki akarta törölni a lány arcát, nem akart többé emlékezni rá. Amikor felébredt, ott feküdt mellette. Nem sok emléke maradt. Nem védekezett.