13:51 - írta
mediakurva
Ha Isten
egy pillanatra elfelejtené, hogy rongybábu vagyok csupán, és egy
darabka élettel ajándékozna meg, lehet, hogy nem mondanék ki mindent,
amit gondolok, de biztosan megfontolnék mindent, amit kimondok. A
dolgok értékét nem abban látnám, amit érnek, hanem abban, amit
jelentenek. Keveset aludnék, többet álmodnék; megértettem, hogy ha csak
egy percre is lehunyjuk szemünket, hatvan másodpercnyi fényt veszítünk
el örökre.
Tovább mennék, amikor
mások megállnak, felébrednék, amikor mindenki más alszik. Hallgatnék,
amikor ők beszélnek, és mennyire élvezném egy jó csokoládéfagylalt
hűvös ízét…
Ha Isten egy darabka
életet adna nekem, egyszerű ruhát öltenék, karomat kitárva a nap felé
fordulnék, és fedetlen hagynám nemcsak testemet, de lelkemet is.
Istenem, ha oly jó
szívem volna, felírnám minden gyűlöletem a jégre, és csak várnám, hogy
felkeljen a nap. Van Gogh álmával Benedetti-költeményt festenék a
csillagokra, és Serrat dalát szerenádként a Holdnak ajánlanám.
A rózsákat könnyeimmel öntözném, hogy érezzem töviseik fájdalmát, szirmaik szenvedélyes csókját…
Istenem, ha kaphatnék
egy darabka életet… Nem telhetne el egyetlen nap sem anélkül, hogy
elmondanám az embereknek, akiket szeretek, mennyire szeretem őket.
Minden nővel, minden férfival megértetném, hogy ők a legfontosabbak nekem, így élnék a szerelemmel szerelemben.
Megmutatnám az
embereknek, mennyire tévednek, ha azt gondolják, azért nem szerelmesek
már, mert megöregedtek; nem is tudják, hogy éppen akkor öregszünk meg,
ha nem érezzük többé a szerelmet.
Adnék a gyermeknek
szárnyakat, de hagynám, tanuljon repülni egyedül. Az öregeknek
megtanítanám, hogy a halált nem az öregség hozza, hanem a felejtés.
Mi mindent tanultam tőletek, emberek…
Megtanultam, hogy
mindenki a hegy csúcsán szeretne élni, nem is sejtvén, hogy a valódi
boldogság éppen abban rejlik, ahogyan oda feljutunk.
Megtanultam, hogy ahányszor csak egy újszülött apró ökle először szorítja meg édesapja ujját, örök fogságra ítéli azt.
Megtanultam, hogy egy embernek csak akkor van joga a másikra felülről lenézni, amikor annak talpra állni nyújt segítő kezet.