11:53 - írta mediakurva még érezni az illatot. Még minden úgy van, ahogy volt. Csak a kutya ette meg titokban a reggeli maradékait. Nem köteleztem el magam, nem ígértem semmit, nem kértem semmit. Boldog voltam néhány órára. Csak ültem a parkban, és a nagyvilág még nagyobb dolgain elmélkedtem. Sok voltam. Túl sok. Pedig csak egy büdös ribanc vagyok. Nem hiszem, hogy beleszerettem. Nem hiszem, hogy bárkibe is bele tudnék szeretni. Egyszerűen csak jó volt.

Még érezni az illatot. Aztán, magam sem tudom miért, elkészült a következő utolsó cigaretta. Aztán, magam sem tudom miért, felhívtam, és rendeltem, még egyszer utoljára. Nem ez a megoldás, gondoltam. Aztán a cigaretta is megmaradt. Csak próbálok tiszta maradni, miközben szemezek vele. Ismerős kellékei nyomorult sorsomnak mindenütt. Sosem leszel már tiszta, ezt suttogja mind. Pedig ablakot pucoltam, lemostam a port a párkányról, kiültem, s a lábam a semmibe lógattam. Szeretem. Otthonom. Az, ami nincs is, mégis. Ide járok minden éjjel haza.

Még érezni az illatot. Ő nincs itt, nem is hiányzik. Csak az illat halványulásával kezd előtörni valami ismeretlen érzés. Nem tudom milyen színű a szeme.