17:06 - írta mediakurva Az érzések furcsák. Nem várhatod el hogy a zombik megérezzék mi van benned, nem látják a csodát amit meg szeretnél nekik mutatni, hiszen Te csak azért élted meg, hogy odaadd nekik. Nincs táskájuk, amibe beletehetnék. Sok mindenkinek van. Jó, hogy örömmel el is teszik a lelkükbe, amit hoztál ajándékba. Hasist is akartál, de túl gyors volt a rohanás a szíved felé. Könnyű volt. Nem mondhatod el, mert túl sok, még te sem érted teljesen, mégis tiszta, semmi csodálatosabbat nem hozhattál volna. Túl sok. Némelyeknek. Némelyeknek nem. Örömkönnyek, katarzisok, Te okoztad, simogatja azt a hülye kis egódat egy kis ideig, de aztán rájössz, Te is az Istentől kaptad, a közös érdemetek. Nem is érdem. Maga a VILÁG.

A legjobb barátod örül, de időt nem tölt veled. Fél év. Nem jelent semmit. Nem haragszol, csak halványan, csendben egy kicsit suttogva fáj. Ismered, tudod mi van benne, talán látod is a végét, mégis hiába utaztál ha most ezt szóvá teszed. Az Ő Útja, nem a tied. Te tanuld meg ebből ami neked szól: nem Te vagy a lényeg. Itt és most nem. Megint vesztett az ördög egy csatát. Gyönyörű háború.

A Szerelem, ami nem birtokol, nehezen elmondható szavakkal. Szegényes bármelyik nyelv ehhez. A Szívedé nem, neki nincsenek szavai. Fények, rezdülések, pillanatok melyek tökéletesek s ez nem változik.