12:50 - írta mediakurva Mindig azt kérdezik tőled. Használsz-e hallucinogén anyagokat az íráshoz, és ha igen, akkor tudsz-e adni belőle. Nem. Igen. Nem. Nem tudod. Igazán csak tisztán tudsz írni. De mit is jelent tisztának lenni. Ülni a másnap reggeleken narancslével a kézben, cigarettával a szájban, kiollózni az öt perce leírt, a múlt héten született, a tavalyi, és az évtizede fiókban fekvő írásaidat. Tegnap pedig kaptál egy pipát. Szép, míves, csodálatos krekpipa. Ehhehehe, ezt azért mégse.

Máskor meg azt kérdezik, miért születik ez az egész. Zsigeri válasz a legelső bejegyzés, ami itt született. A kevésbé zsigeri választ még nem fogalmaztad meg. Igazából két embernek írod, ez a két ember pedig a leglelkesebb olvasód. Miért pont nekik? Erre a kérdésre nem tudod a választ. Az egyik ismer, ő a múltad, a másik sosem akart megismerni, ő senki. És van valahol mélyen egy harmadik válasz is.

Aztán beszakítják az ajtót, elvisznek mindent, kiabálnak, kordont húznak, megerőszakolják a lelked, szétcincálják a tested, keresik az ismeretlent, s mikor dolga végezetlenül távoznak, visszakézből még fejbe rúgnak (ó mily csodálatos képzavar). Szédülten ülsz a járdaszigeten, körülötted a bálnák, akiket meg akartál menteni és a petúnia (köszönöm DA a mindennél szürreálisabb valóságodat). Végül feltartod a hüvelykujjad, és enerváltan utazol tovább.