pre history 004
alcím: Még egy unalmas nap a paradicsombanAz egész azon a nyáron kezdődött, amikor egy Balaton parti SZOT-üdülő ping-pong pavilonjában arra döbbentem rá, hogy nem kívánom tovább a 8 évesekre jellemző eletet élni... nekem más kell... művész leszek... többszörös trauma után kicsit hirtelennek tűnt a kijelentésem, de a körülöttem állók, a mondat jelentését nem felfogva, helyeselni kezdtek, és ők is hasonló szakmákat kezdtek kitalálni saját felnőtt életükre...
"szakács leszek" - jött az első replika a dagadt fiútól a sarokban. "én rendőr" - válaszolt egy lányka, kinek az édesapja is rendőr volt. "űrhajós" - "focista" - "állatidomár" - "mentőorvos"
nem tudom, több mint 20 évvel később kinek sikerült megvalósítani azokat az álmokat...
...
Születésnapi zsúr, a kis zongorista sorra megkapta minden ajándékát, ott vannak mind, kikkel együtt lóg a téren, most senki nyakában nem lóg kulcs... mindenki mosolyog, a szülők pedig a nappaliban szorítják magukba a következő kör aperitifet, természetesen mind a gyermekek egészségére szolgált...
Az a szőke lány a szeplőkkel, meg azokkal a hatalmas kék szemekkel meg odajött és kijelentette, hogy most pedig mutatni fog valamit a zongora alatt... persze, hogy utána mentem, mar felnőtt voltam, aznap épp 8... ott térdeltünk egymással szemben a hangszer alatt, nekem be kellett csuknom a szemem, ő meg összenyálazta a szám, majd megölelt, eldőltünk, ö kacagott, kimászott, én meg ott feküdtem dermedt-boldogan, s csak hosszú perceknek tűnő másodpercek múlva másztam elő, akkurátusan törölgetve a tortától és szörptől ragacsos csókot a számról... szerelmes lettem a szeplőibe.
...
Szentendrére kellett utaznom... nem értettem mit keres egy ilyen kis gyerek ennyi nagysrác között... az úttörőtáborba anyám protekciója juttatott el... haragudtam rá nagyon... a sok nagyember, mind majd 12 éves felnőtt, lassan ivarérett, kiknek nincs fontosabb dolguk az életben, mint fogkrémmel összekenni a kilincseket, a tanárok székeire, az ebédlőben, rajzszöget csempészni, repetát kérni, és sokat, hangosan röhögni... engem meg mindenből kihagytak.
Ott fogalmazódott meg bennem először... ha el kell töltenem itt meg egy unalmas napot, én bizony úristen, belehalok... túléltem...
Még nincsenek kommentek.
(
)
Mondj valamit
A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.
Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.