22:15 - írta mediakurva alcím: a puskatus

Minden csupa vér volt, minden. Hihetetlenül szürreális kép tárult elém, ahogy a saját vérem festette falakat bámultam. Néztem a formákat, mint valami ősi labirintus falára festett hieroglifák. A nap isten nézet vissza, mosolyogva. Aztán eltalált megint. Egy pillanatra elvesztettem az eszméletem.

A vadászpuskák tusának sajátos a kiképzése. Alkalmasak rá, hogy szinte bármit feltörjenek vele. Szinte bármit, ő mégsem boldogult velem. Ebben a pillanatban újra elindította a hirtelen szokott mozdulatot, utoljára, csak arra tudtam gondolni, hogy talán most végre sikerül neki. Fájt a fejem.

nem volt tovább. vagy megunta, vagy érdekesebb hobbit talált a másik ütésében. Vérrel keveredtek a festményeim, saját véremmel. egyek voltunk, s most egy festmény csodálatos kompozícióján eggyé váltunk megint. Próbáltam védeni, de nem ment. Minden kétségbeesett levegővételt a puskatus csókjával ragasztott vissza az ajkaimra.