11:01 - írta mediakurva A lelkem köszönöm szépen jól van, mondta, és egy hirtelen mozdulattal felvágta az ereit. Nem szólt többé, nem látta értelmét. Hagyta, hogy a vére új világot fessen a fehér papírra. Egy vörös óriás, egy aprócska bolygó, körülötte néhány hold és egy üstökös.

12:30 - írta mediakurva Hát ennyit a hullámok vizsgálatáról.

Elolvasom »

01:12 - írta mediakurva alcím: egy médiakurva első megrázkódtatásai.

alig kétéves forma gyerek közelít a konyhához. Édesanyja teát készít neki. Szereti a teát. Mindig csak azt inna. Türelmetlen. Akaratos. Mindig az történik, amit ő akar. Még akkor is, ha ezért bármit fel kell áldoznia. Bármit. Akármit. Odaadná azért a teáért a fél karját. Érte nyúl. Gyorsabb, mint az édesanyja. Aztán találkozik a teával. Néhány perccel később az édesanyja, karjában a kis médiakurvával már a lépcsőházban szalad lefelé. Fordulók követik egymást, az emeletek számozása egy csökkenő matematikai sorozat képét rajzolja fel. 7, 6, 5, 4, 3... negyed órával később orvosok vizsgálják a jobb kart. Nincs rajta bőr. A forrásban lévő víz úgy oldotta le a gyermek karját, ahogy a paradicsom héja válik le, szakszerű előkészítés után. Transzplantációra van szükség. Médiakurva génállományát feljavítják. Sertésbőrt ültetnek be. A figyelmes szemlélő, kellő keresgélés után, ma is megtalálja az apró hegeket. A médiakurva filozófiai viták kereszttüzébe kerül. Meddig ember, és mikortól állat egy keverék. Százalékosan meg lehet-e határozni, meddig érző emberi lény a kentaur, s mikortól ló.

alig háromévesen fizikai jelenségek tanulmányozása köti le mindennapjait. Két szöget dug a falon elhelyezkedő elektromos áram továbbítására alkalmas aljzatba. Néhány másodperccel később a szoba közepén fekszik, a házi készítésű defibrillátornak köszönhetően. A rövid sokkot egy matematikai sor követi: 8, 7, 6... a többi könnyen kiszámítható.

négyévesen haza akarja vinni az elefántot a cirkuszból. Mivel az elefánt nagyobb, mint a nappaliban található zongora, ezért az arra legalkalmasabb helyen kívánja elszállásolni az állatot, az erkélyen. Édesanyja nem támogatja az ötletet. A médiakurva életében először kénytelen meghátrálni. Megfogadja, hogy soha-soha többé nem hagyja, hogy irányítsák a vágyait. Ő fog uralkodni mások álmain.

19:07 - írta mediakurva Pálinkát ittak. Nem ez volt a kedvenc szesze, nem volt kedvence. Soha nem ivott.

Elolvasom »

15:19 - írta mediakurva de milyen hét év volt ez. tiszta, szomorú, boldog, unalmas

Elolvasom »

14:57 - írta mediakurva Dorian Gray arcképét festem
minden nap más ecsettel
szűzlányok vérét folyatva
lelkekből préselt mocskos lapokra

Hol a metatron péniszén lovagol
vagy a kurvákat rontja meg
s azt figyeli unos-untalan, hogy
teheti tönkre kicsinyke életed

aztán almát lop és szerelmet vall
gyerekeket ver meg
s végül pappá szenteli magát

így játszik minden nap
más és más embereknek
külön bejáratú istenkirályt.

16:58 - írta mediakurva 2005.04.21. 0:42-kor átfogalmazva:
átcsempészel a határon egy csomó illegális anyagot, nem éppen szép dolog, de ez van. aztán amikor megérkezel, azt látod, hogy minden sarkon, mindenki ezzel foglalkozik. ilyen az a város. aztán ott vagy, elvagy, jólvagy, rosszul vagy, sehogy sem vagy. jól beszívsz, elszállsz, bedrogozol, beiszol, mindent csinálsz, persze csak te vagy, a világ többi részét pont leszarod, igazi drogos vagy, csalsz, hazudsz, csakhogy megtehesd, amit akarsz, aztán végre hazaérkezel, elmondják neked, hogy ez tulképpen legális út volt. legális út??? és csak ekkor nézel utána, hol is jártál tulajdonképp.

2005.04.20. 18:22-kor kiegészítve:
http://www.drogriporter.hu
Kokain – 10 adag (1 adag = 50 mg)
LSD – 10 adag (1 adag = 50 mg)
A rendőrség nem kezdeményez büntetőeljárást azok ellen a személyek ellen, akik a fent említett limiteknél alacsonyabb mennyiségű illegális drogot személyes használatra birtokolnak. Ezeket az eseteket a közlekedési kihágáshoz hasonló "civil" eljárás keretében szankcionálják (megrovás vagy pénzbüntetés).
ezek szerint konkrétan Prágában nem követtem el bűncselekményt?

2005.04.20. 21:37-kor további kiegészítés:
ajjaj, most esett le, hogy a cseh elfogadható mennyiséget pontosan mennyivel léptem túl.

15:48 - írta mediakurva sétálsz a parkban, a kutyát próbálod követni. Egy autó kanyarodik eléd. Két civil ruhás rendőr próbál igazoltatni. Nincs nálad semmi, kutyát sétáltatsz, cigarettával kínálnak. Beszélgetni akarnak veled. Tovább sétálsz. Megpróbálod végiggondolni az életed.

fürdőkádban fekszel, csörög a telefon, kinyúlsz érte, megnézed a számot, elejted a telefont, soha többé nem hív téged. Visszanézel az elmúlt évekre.

Állsz a repülőtéren, az állandó melléd rendelt kísérő hazament, el kell hagynod ezt az országot, nem tudod visszajössz-e még valaha. Megpróbálod elraktározni az elmúlt heteket.

három összetolt széken ébredsz, körülötted meg a nagy semmi. Csupasz falak, kulcsra zárt ajtók. Zsebedben az estéről megmaradt ajzószerek maradékai. Kimászol az ablakon. Sétálni kezdesz, és végiggondolod az életed.

a vonat lassítani kezd, az ajtóban állsz, melletted tolongó fiatalok, mindenki hamarabb akar megérkezni. A következő pillanatban félig a kerekek közé sodródva húz maga után a szerelvény, mindenki üvöltözik, még kétszáz métert húzatod magad. Arra gondolsz, mi lenne, ha elengednéd azt a mocskos sárga kapaszkodót.

percek óta verik a fejed, lassan észleled, hogy a folyamatosan sebet ejtő eszköz, egy puskatus, eddig csak a filmekben láttál ilyet. Túl akarod élni, csak erre tudsz gondolni.

03:30 - írta mediakurva mindig is tudtam, hogy a kékmadár létezik.

Elolvasom »

22:56 - írta mediakurva a harmadik megígéri, hogy legközelebb eltöri a kezed, a negyedik nem akar kommunikálni

Elolvasom »

17:09 - írta mediakurva először akkor gondolkozol el a takker bérlésen, amikor furcsán csillanó napfény festi meg a nappali kövét, a nappaliban ugyanis parketta van. aztán amikor ugyanazon az ablakon kinézve, rájösz, hogy min csillant meg a fény. a telefont végül akkor emeled fel, amikor rájösz, miért nem bírod kinyitni a hűtő ajtaját.

12:50 - írta mediakurva megállapodás született, nem járok szórakozni a következő hetekben, hónapokban. majd jól nem megyek critical massra sem, meg jól nem megyek kávézni sem.

09:19 - írta mediakurva censored

03:07 - írta mediakurva így visszaolvasva az elmúlt időszak történéseit, kezd unalmassá válni, hogy nem alszom. A baj persze nem az, hogy a legfontosabb dolgok egyikévé az kezd válni, hogy megpróbálok elaludni, hanem hogy ez annyira leköt, hogy elfelejtek minden mással foglalkozni. Fél órával ezelőtt még sópárnát akartam fabrikálni sóból és zokniból, a fülemre. Vicces, családi anekdoták szerint az egyik fülem 18-szor, míg a másik több, mint 20-szor lett felszúrva, szitafülű vagyok. A legviccesebb az egészben az, hogy mind a mai napig nem tudom pontosan, hogy ilyenkor hova is szúrnak, és pontosan miért. Jó persze a benn maradt váladékot távolítják el. Anyám szerint nekem már nem szabad ilyen beavatkozásokon részt vennem, mert már így is olyan a dobhártyám, mint egy szita. Az ügyelet helyett pedig marad a sópárna, amit benn felejtettem a sütőben, amíg forgolódtam az ágyban. Újabb zacskó jófajta, drága, durvaszemű tengeri só kerül a következő fél pár zokniba. Hátha ez sikeresebb lesz. Nincs több só. A sütőn viszont találtam időkapcsolót. Várok, hogy melegíthessek keveset a fejemen. Talán még a fájdalomközpontra is hatni fog. Ez volna a cél, ugyanis. No és persze a kiadós, gyógyító alvás, mindenek előtt.

01:27 - írta mediakurva Soha nem szeretted, ha kiszolgáltatottan kellett mások szánalmának alárendelned magad. és ez jól is van így. Gondolod.

az elmúlt órákban lassan, de biztosan megjelentek a tünetek. Vicces, hogy mennyire egyértelmű jeleket képes a szervezet produkálni, megfáztál. amiatt a papucs miatt, amit annyira megsirattál, részegen, beszívva, prágában, és bármennyire is bőgtél, nem segített, amikor kellett volna.

Most meg elkezded inni a teákat, amik persze nem segítenek. 30 fok van a lakásodban, de a kutya miatt muszáj az utcára is kimenned. A folyamatos fejfájáson és minden végtagban érezhető fájdalmon kívül egész elviselhető volna. Emberek közé nem kell menned, hál istennek most ők sem keresnek téged.

Csak az a délutáni mondat nem kellett volna.

"egyedül fogsz meghalni."

ez csak egy megfázás, ne parázz!

22:25 - írta mediakurva ma ezek derültek ki rólam:
Paranoid:               Low
Schizoid:               Low
Schizotypal:            Low
Antisocial:             Moderate
Borderline:             Moderate
Histrionic:             High
Narcissistic:           High
Avoidant:               Low
Dependent:              Low
Obsessive-Compulsive:   Low

21:19 - írta mediakurva Az ember mindig ad a másiknak egy utolsó lehetőséget. Most is kapott. Nem élt vele. Gyengének találtatott. Ennyi volt. Én meg maradok az a büdös médiakurva, akinek születtem.

másrészről viszont.
mindig is könnyebb volt az egész világot megmenteni, mint egyetlen embert. Az egyetlen ember megmentése pedig nem is az én feladatom lett volna. Megmentettem, akár akarta, akár nem. Súlyos árat fizettem érte? Nem tudom. Lehet. Megérte.

elölről
az egész hétvégéből csak azt a fiatal embert sajnálom, akit megint sikerült megsebeznem. Nem ütöttem nagy sebet, csak felületi karcolás volt. De kellően mérgezett eszköz használatánál mindegy is, mekkora a seb. Ez már csak mérgesedni fog, s nincs senki, aki kivágja belőle. Nekem meg nem hagyja. Nem ő volt a célpont. A célpont most pihen. A célpontot eltaláltam másképp.

hátulról
fekszem a kövön, mezítelen, s nincs senki, aki felhúzzon. Aztán odaáll, segít, még egyszer utoljára mosolyog. Ezért a mosolyért érdemes volt mindent feláldozni. A fiatal embert, őt magát, a reményt, hogy valaha képesek leszünk ülni csöndben és mosolyogni újra. Nem kell ezzel foglalkoznom többé. Ha kísérlet volt, siker koronázta, ha élesben próbáltam ki egy korábban nem létezett gyógyszert, úgy most az hatott, és egyelőre nincsenek mellékhatásai.

oldalról
ez után a hétvége után még erősebben bennem van a vágy, hogy teljesen tisztává varázsoljam magam. Ez után a hétvége után nincs többé lelkiismeret furdalásom az elmúlt hónapok miatt. Ez után a hétvége után büszkén nézhetek mindenki szemébe, sem szemet lesütni nem kell többé, sem szomorúan eloldalogni.

alulról
igaza volt, végig igaza volt. Nekem sosem hazudott, mindig őszinte volt. Felém nincs is restanciája. Mind a ketten kifizettük a számlát. Megkapta az elmaradást, én meg megkaptam a kellő mennyiségű pofont.

felülről
sem fog hiányozni.

15:59 - írta mediakurva minden vágyad, hogy megtudd, mi zajlik tőled 8 karakternyire.

Elolvasom »

13:01 - írta mediakurva Arra ébredsz, hogy vérzik az orrod, volt ilyen. Arra ébredsz, hogy vérzik az orrod, csupa vér a párnád, volt ilyen. Arra ébredsz, hogy vérzik az orrod, csupa vér a párnád, nem tudod hol vagy, nem kapsz levegőt, és a pánikszerű feltörő félelem egy hatalmas alvadt vérrel teli nyálcsomót szakít fel a torkodból. Újra kapsz levegőt. Még egy esély az élettől. Most tényleg tiszta maradsz, kellően meg lettél félemlítve.

01:36 - írta mediakurva elfut mellettem, és nyakon vág,
szólok, megbántom, s neki fáj,
ismerős játékot játszunk,
még ma gyorsan bele is halunk.

röhögünk egymás arcába,
sírunk egymás háta mögött,
függünk nem létező szavaktól,
s megöljük, aki meg se született.

minden vagyok ami jó,
ha nincs más a polcon, megfelelek,
most én szeretnék nevetni picit,
s nézni halálát szenvtelen.

felhívom, hogy ne lásson,
elzár, hogy áradjon szertelen,
érez, hogy érezzem nincs vége,
mosolyogni kell, s halni érte.

mosolyogni kell, vigyázban,
karót nyelve tündökölni a napon,
aztán egy hatalmas nekifutással,
falnak csapódva elvérezni.

23:45 - írta mediakurva Aztán csak nevetsz, mást úgysem tudsz tenni. Érzed, ahogy egyre inkább átveszik az irányítást a megszokott tünetek. Érzed, de bármennyire is szeretnéd nem tudsz ellene tenni. Semmit. Aztán már remegsz, ez nem tünet, ez nem a drogok hatása, sem az alkoholé. Azon idegeskedsz, hogy milyen formában jelentkeznek majd. És ez annyira leköt, hogy remegni kezdesz. Ha nincsenek tünetek, a szervezeted nagyon gyorsan képes magától kreálni párat.

21:42 - írta mediakurva szereted felidézni a múltat. elborzongsz picit, mosolyogsz picit, segít továbblépni a holnapon. előveszed régi írásaid, mosolyogsz megint, belejavítasz, formázgatod, újra és újra és a végén még egyszer újraolvasod. majd kiválasztasz pár sort, hogy megmutasd a világnak a benned rejlő antikrisztust:


"Mindet megitta. A zöldszín folyadék úgy terjedt szét benne, mint a szövőpókok hálóját beterítő hajnali pára. Beleszakadva néhány légy, egy szúnyog, mely korábban szárnyait szegte, s már vergődése megfojtotta. Hiába mind, a pók nem fog jóllakni, a pók nem létezik. Az ital meg elfogyott.

Gyorsan változó színek jellemezték, mármint azt, ami megmaradt belőle. Egy szippantás múlva minden sárga volt, kék volt, piros volt, a következő szippantásra elzöldült minden... nem szédült, dehogynem, csak saját magának sem merte bevallani. Hatni kezdett az ital.

Egy parkban ébredt. Nem lepte meg... az utóbbi időben gyakran ébredt parkokban. Ruhája nedves, pedig a hajnali párára még várni kell, amúgy cipője is az. Csodálkozott rajta, de örömmel vette tudomásul, amíg a park öntözőrendszere ily hibátlanul működik, addig nem jöhetett el a világvége."

21:07 - írta mediakurva a sikertelenségről szóló beszámolók általában rövidebbek, lényegre törők, és kellően megrázóak:

nem bírod ki, veszel. Azért, hogy legyen, ha tényleg nem bírnád, ott legyen. Aztán még bírod, és úgy döntesz elajándékozod. Inkább, minthogy megbukj és köpködd magad. Aztán ideológiákat gyártasz, aztán kijelented magadnak, hogy bármiről leszokni csak fokozatosan lehet. Hazudsz magadnak, és ezt az első betű megfogalmazásakor már tudod. Mégis hiszed, amit gondolsz. Van az agyadban egy eldugott kis neuron kör, ami semmi mással nem foglalkozik, minthogy ezeket a hazugságaidat igazzá tegye. Ő a legerősebb idegsejt csoport a fejedben.

másfél gramm kokain egy kevés hasis és még kevesebb fű. A határ előtt egy hirtelen mozdulattal eltűnteted az egészet a hátsó fertályban. Megérkezel a kiszemelt városba, közben telefonon úti célt változtatsz. Még másfél óra és prágában ülsz egy kerthelységben, számodra kedves emberekkel. Még negyed óra, és egy disco női vécéjében lehajtod az ülőke fedelét. Még negyed óra és csókolózva összefonódsz a másikkal. még egy óra és a sokadik abszintot és vécéfedőt követően táncolni kezdesz. Tudod, hogy mindjárt robbanni fog. Egy óra múlva otthagyod a többieket egy idegen városban. Tudod hol vagy, pontosan tudod, ők hol vannak. Állsz a híd tetején és arra gondolsz, minden mást, ami nálad van, most azonnal bele kellene dobni a folyóba. Csörög a telefon. A többiek túlélő egysége is nálad van. Tudsz róla. Épp egy karnyújtásnyira van minden a hídtól, a Moldva felett. Csak ki kellene nyitnod a tenyered. Aztán zsebre vágod, és visszasétálsz. A másik szétcsúszott, falfehér, akar tőled valamit. Te mást akarsz. Minden erejét összeszedve nekifut és beléd rúg.

te meg csak arra kéred, folytassa.

csak egy csík maradt. Zuhanyozni mész, összeszeded magad, és elindulsz vissza a városba. Süt a nap. Mosolyognak az emberek. Jó kedved van. Prága még mindig olyan, ahogy legutóbb itt hagytad.

sodorni kellene. Az abszintszinted továbbra sem csökken. Nincs kommunikáció, nincs harag, csak a közöny. Ezt viszont több kilométerről is megérzed.

lemegy a nap. Egy klubban találod magad. Sodorsz egy cigarettát, szívtok, nevettek, ismered ezt a szituációt. Önfeledten, odalépsz a pulthoz a következő kör zöldszín italért. A csapos szájába veszi a jointot, így szolgálja ki a frissen érkező bennszülötteket. Mindenki teker, néhány saroknyira a károly hídtól. Punk zene szól, goa szól, sok minden szól. Visszaváltoztál azzá a kibaszott junkie-vá, amit épp el akartál felejteni. Mi mást is tehetnél. Aztán nekiindulsz az éjszakának. megkeresed a többi junkie-t. szükségetek van egymásra.

klubról klubra keresed a jó zenét. Végül egy ötszintes borzadályban találod magad. turistaparadicsom. Prága legalja. Hazavisznek, ágyba fektetnek, elszívod a lefekvés előtti utolsó kövér cigarettádat. Másnap úgyis újra kell kezdened a tisztulást.

17:59 - írta mediakurva Mindenki elment a városból, mindenki északra vonult, mindenki odautazott, s mikor felhívtak, ott ültek, ahol neked kellene most ülnöd. De te eddig dolgoztál, még aludni sem volt időd. Viszont összesen háromórányi munkával megkerested egy átlag magyar polgár fizetését. Most akkor mihez kezdesz egymagadban? Beszélgettél egyet a dealereddel, beteg szegény, még mindig, de hát ilyen ez a világ. Érte kéne menni. Érdemes volna érte menni. Érdemes volna érte menni? Nem tudom. Egyedül vagyok, nem találod az útleveled. Tavaly, amikor ilyen hangulatban voltál, felültél az első repülőgépre és egy hét alatt bejártad Londont, párizst, frankfurtot és prágát. Hiányzik a repülés. Nagyon hiányzik a megkönnyebbülés. Aztán mégis nekilódulsz. Felforgatod a lakást, csak egy apró kék könyvecskét keresel, hogy eltűnj innen te is, csak egy napra legalább, csak egy átkozott napra.

csörög a telefon. Barát hív, csillagszemű hív, este kigurul prágába. Elvinne, mert gondolja mennem kell. Kiülni valahová, mosolyogni, nevetni, élni. Legyen. Egyre nagyobb a káosz a lakásodban. Most már semmit nem találsz. Hív a másik ember. Ha érte mész van mindene. Megszokott körök. Egyedül ülsz egy hokedlin, redbullt szürcsölsz, megint nem alszol második napja. Nem hiányzik, jelenleg tisztább vagy, mint az elmúlt egy évben bármikor.

csörög a telefon. Nem veszed fel. Kevéske agykontroll. Aztán még egy kevés, és pár másodperc múlva kezedben az útlevél. Repülni fogsz, még ma este elhagyod az országot. Egyedül mennél, de útitárs szegődik. Amíg odaérsz elleszel vele. Tudod, pontosan tudod, hogy nem fogsz megállni. Tovább fogsz menni, megint, mint mindig.

visz a véred, az a kibaszott véred. Most már te irányítasz, egy brunoi számot tárcsázol, estére programot szervezel, felvette, látja a számod, nevet a telefon másik végén, találkozni fogtok, mosolyog a lelked, ezen a hétvégén jó kedved lesz.

csillagszeművel nyolckor találkozol. A brunoi lánnyal pontban éjfélkor. Aztán hajnalban prágában fogsz kávézni, tovább meg nem érdekel semmi. Élvezz, nincs más dolgod.

10:10 - írta mediakurva alcím: egy médiakurva születésének sablonos története.

a fogantatást követő hetedik hónapban azt mondták az okosok anyámnak, hogy ácsi babám, ácsi, nemugy vanaz tésnaccsága ahogy elteccen képzelni, hogyittenmég kéthónapig benn csücsül az a kis kurva a hasában, merthogy annak ki kell jönni, ha meg nem jönne, úgy kirángatjuk erőszakkal. persze ezek az okosok csak valami rossz álom igénytelen foszlányai voltak anyám zavarosan alakuló nyári éjszakáin. a lényeg végül mégiscsak az, hogy akár álom volt, akár nem, annak a sok okosnak igaza lett. kijöttem, talán, mert nem bírtam... talán. de talán azért jöttem ki, mert jó volt benn, de úgyhittem idekinn majd még jobb lesz.

burokban születtem a földre. az Úr 1975. évének 7. havának 7. napján 7 órakor. ezt vannak/voltak akik jelként értékelték, nem mondom, néha én magam is eljátszom a gondolattal, hogy egyfajta messiásként a népvezetői pályát választom, vagy éppenséggel öt év múlva én leszek a világmindenség parancsolója, de aztán mindig rá kell döbbenjek, hogyha ez valóban így is lenne, sem tudnék vele mit kezdeni. nem fogom tudni megváltani sem magam, sem a több sebből vérző szánalmas kis világot, de nem is akarom. a lényeg mégiscsak annyi, hogy azon a jeles napon, amikor a világrajöttem, valaki szántszándékkal kinyitotta pandora szelencéjét.

05:56 - írta mediakurva alcím: egy médiakurva fogantatásának különös körülményei.

néhány napja beszélgettem anyukámmal. kértem, meséljen apámról, meg kiváncsi voltam pontosan mikor születtem. meg kiváncsi voltam, a születés körülményeire, aztán kérdezgettem, arról, milyen volt megtudni, hogy sokkal korábban érkezem, aztán kérdeztem arról, hogy mennyivel korábban érkeztem, aztán kérdeztem arról, mikor fogantam.

1974 tele volt. nem volt túl hideg, s az átlagosnál talán melegebb sem volt, hagyományos tél volt. a 70-es éveknek még az első felében jártunk, anyám fiatal volt, éppen 25 éves. szabadságról, szerelemről, fiatalságról szóltak a mindennapjai. anyám ejtőernyőzött. anyám papíron katona volt. anyám orvos akart lenni. anyám beleszeretett egy orvosba. anyám elvesztette az eszét. anyám azon a télen megtermékenyült. tél volt, hideg volt, ünnepek voltak.

1974. december 24-e volt.

az apám átadta anyámnak a szükséges génállományokat, nem tudták mi lesz belőle, nem készültek rá, hogy érkezem. élvezték az ünnepet. tudattalanul ünnepelték, hogy megfogantam.

1974. december 24.

nevezetes dátum. anyámnak is, nekem is, talán az apámnak is. a szüleim végleg elvesztették az ártatlanságukat, én pedig bűnben foganva, eleve elkárhoztatva indultam neki a következő néhány hónapnak, földi paradicsomom első állomására, az anyaméhbe. nem tetszett az a hely. biztos, hogy nem tetszett, mert korábban jöttem, mint ahogy vártak.

04:51 - írta mediakurva aztán megint jön a fáradtság, és kis sértésekkel kikezded a másikat, aztán közelít a lehetőség, aztán pont ő véd meg. nem érted miért. nem értesz semmit. csak azt tudod, hogy megint túl vagy egy éjszakán, te megint nem aludtál, de megint nem toltál semmit. pedig akartad volna, de nem hagyta.

köszönöm neked

22:00 - írta mediakurva 5: magyar mű - világirodalmi mű - vers - film - film - kép

Elolvasom »

21:15 - írta mediakurva jeszofkorsz, végigdolgozod a napot. aztán azon kapod magad, hogy egész nap nem gondoltál a kokainra, pedig fáradt is vagy, dolgoznod is kellene még, s egy nappal korábban még bele akartál nyalni, amikor a szemed láttára alakult ki egy édes kis, szagolgatnivaló, ízlelnivaló, érzenivaló semmiség, egy cérnavékony csíkocska. persze dehogynem jönne jól, persze. persze, hogy nem.

03:40 - írta mediakurva aztán rándul egyet a pilla
rezdül vele a percmutató
a kattogás múlik,
fekszik az ágyon meztelen
a szemhéjon át
a plafonon át
a csillagok fényét vágyva
ordít egyet a homályba
eljön a hajnal
elmenekül az éjszaka
másnapos minden illata
pont, ahogy szeretem