14:11 - írta mediakurva ha nem magadnak, akkor kinek írsz? Kérdezed minden reggel a tükör előtt? Először csak le akartad pisilni a perverzeket, kinevetni a szánalomra méltókat, megvetni, akiket szeretni kellene, mindenáron szembe menni az árral, csak úgy punkosan, ahogy sokan mások, mégis másképp, mert te, csak és kizárólag te vagy egyedül, ők együtt, mindannyian a többiek.

A helyzetkomikum persze pont abból a tényből adódik, hogy talán pont te maradtál az egyetlen ember a földön, aki eddig legalábbis, egyetlen percre sem maradt egyedül. Szerencsés a szerencsétlenek között, és persze szerencsétlen, a sok látszatszerencsés világában. Mindig is arra vágytál, hogy tényekké változzanak az álmaid. Azt persze nem tudod megmagyarázni még magadnak sem, hogy mihez kezdenél egy csorda elefántormányos kisgyerekkel, meg egy bögre nehézvízzel és némi nemű szárított mandragóra gyökérrel.

persze nem mindig az a tökéletes amire te vágysz, és nem az az alapigazság, amit te írsz le. Persze. Persze ezt a mondatot akkor sem fogadod el magadtól, amikor leírod, csak álszerénység saját lelked giccsesre sikerült műanyagoltárán, papírgirlandok, és önjáró sonykutyák társaságában. Mégis kinek, ha már saját lelkivilágod sem képes befogadni torzabbnál torzabb agyszüléseid. Meg különben is ennyi elvetélt próbálkozás már visszafordíthatatlan elváltozásokhoz is vezethet az agyméhedben.

pedig az egész csak magadnak szól, nehéz elfogadni, tudom...

09:23 - írta mediakurva aztán egy reggel arra ébredsz, hogy zúg minden, a végtagjaid meg sem bírod mozdítani, szinte esélytelen, hogy felkelj az ágyból... ráadásul az ablakok szárnyaikat próbálgatják a hirtelen támadt szélben, te elaludtál, és a másik szusszanásain kívül semmi sem éri el a tudatod.

aztán megszólal egy dal a fejedben 'Raindrops Keep Falling On My Head'. Aztán azon tűnődsz, hogy férnek be a zenészek a fejedbe, rövid gondolkodás után, azonnal megnyugszol, amikor tudatosul benned, hogy a lakás központi zenegépéből jönnek a hangok.

esni fog... ezt nem te mondod, hanem az időjárást előrejelző szolgálat. Had essen, ez azért sok mindent megmagyaráz, gondolod, és már a másiknak főzött kávét kortyolgatod, a másik dolgozik, te is, csak kicsit másképp, még nincs dél, s te egy elcseszett médiakurva vagy.

20:18 - írta mediakurva aztán olyat mondasz, amit nagyhírű szövegírók, lepukkant külvárosi kocsmában szoktak lopni,

Elolvasom »

17:24 - írta mediakurva agysorvasztás, elengedés, hiány, alvástalanság, álmatlanság, irigység, jó érzés, hogy jó neki, várakozás

agyrobbanás, kiszakadás, elutazás, elmosás, elfelejthetetlen egy pillanatra is.

agykimosás, éjszakai fürdőzés, a másik permanens hiánya, aztán ébredés, ájulás, eszmélés, utazás, vágy, vágy, vágy... aztán érkezés, öröm, öröm, öröm... és jönnek a boldog hétköznapok.

agymentes munka, ilyen is kell, aztán hosszú kilométereken át gyaloglás Óbudáról a belvárosba, a Duna parton 33 fokban, felforr a víz, felmelegedett az aszfalt, nem veszi fel a telefont.

agyátültetés, agymenés, agyalás... várakozás, ventilátor, vendetta... önkéntes vegetarianizmus, a kannibalizmus másnaposságára.

milyen lehet az emberi agy? A húsunk édes, félig átsütve tökéletes.

17:32 - írta mediakurva megkérdezték a minap, hogy fiúevagyok-e, aztán egyszer egy kocsmában meg nekemjöttek, hogy azmegneménvagyoke, aztán olvastamvalahol, hogy robotvagyoke egyszer pedig felébredtem egy elcsúszott éjszaka után és örültem, hogy élek, az sem érdekelt, hogy fiúvagyoke vagy lányvagyoke, csak a pulzusom néztem, megnyugodtam, mély levegőt vettem és azóta nem használtam morfiumot és származékait... ez nyolc éve volt.

azóta megjelentek rajtam a másodlagos nemi jelek.

azóta volt már pasim is csajom is.

de csak az egyik nemmel létesítettem szexuális kapcsolatot.

én egy ótvaros médiakurva vagyok. Van, aki ismer... van, aki már nem...

az ismerőseim gyakran felteszik a kérdést, te most akkor lányevagye vagy fiúevagye...
pedig mellettem élnek...

16:56 - írta mediakurva állsz a becsomagolt bőrönd fölött, szeretnél még betenni valamit, csöngetnek... egy óra múlva felszáll a gép, készen áll minden.

még egy száll cigaretta, még egy ölelés, még egy mosoly, még egy csók, még egy szelet szerelem.

lefekvéshez készülődsz, holnap korán kelsz, még mesélnél valamit arról a másik városról, még hallgatná, de már lecsukódik a szeme.

fél órája csörög a vekker, elaludtál. Rövid, kapkodásmentes készülődés. Kevéske reggeli, egy utolsó kutyasimogatás, mosoly, várakozás.

reptéri kávé, sosem jó, mindig drága, nem tudod megszokni, pedig már az első kortyot megszoktad évekkel ezelőtt.

felkészülés a taxiban, elintézendő feladatok, mindenképpen meglátogatandó egyének és terek.

egy apró elejtett érzelem, lehajolsz, hozzád bújik, hiányozni fog.

felszáll a gép, beszállsz az autóba, reggeli rutin a kávézóban, hosszas értekezés az élet dolgairól.

elutazott...

12:50 - írta mediakurva alcím: összeszedetlen történetek

éppen 14 évesen felültetnek egy vonatra. Kiszkiképzés, mondják. Igazából csak az a háromnapos balatoni heppening érdekel, amit nem az iskolában töltesz, hanem a vízparton. Még két kilométer és megérkezel. Lógsz az ajtóban, a húgyszagban, mosolyogsz, mint ahogy mögötted mindenki, közeledik az állomás. Aztán valaki, vagy valami, véletlenül meglök... te meg már zuhansz is, egyenesen a kerekek közé... vicces, a karod abba a sárga laposvas kapaszkodóba akadt bele a csuklódnál, amit soha semmilyen körülmények között nem fognál meg, amikor fel-le közlekedsz a szerelvényre mászáskor és elhagyásakor. Lógsz a lassuló vonat oldalán, lábaid a sín dobálja a töltés kövei a cipőd segítségével szikrákat vetnek a kerekeken. Már nincs nyoma mosolynak. Aztán, mire bárki is visszarántana, megérkezik a vonat az állomásra. Felállsz, mindened fáj, de túlélted... ezt is.

vissza a gerendára, hallatszik néhány héttel később a tornatanár ellentmondást nem tűrő parancsa, te meg is próbálod... de nem megy... sehogy. Fáj a lábad. Most estél le, próbálsz magyarázkodni. Aztán elkullogsz a padhoz. Mindenki azt hiszi szimulálsz. A lány, akinek éppen udvarolni próbálsz, kijelenti, hogy most aztán tényleg hazakísérheted, de csak most, csak ma... mire este hazaérsz, már nem tudod levenni a nadrágod. Az orvosok negyed óra alatt tudják csak levágni, két ér megrepedt, és a térded összes szalagja kisebb-nagyobb mértékben elszakadt. közismert morfium származékot kapsz fájdalomcsillapítónak.

próbálsz magasabbra pisilni, mint a többiek, már majdnem sikerül, az egész wc úszik a gyerekek vizeletében, már tiéd lehet a győztesnek járó minden elismerés, amikor a tanítónő belép a csak fiúknak fenntartott mellékhelységbe, azonnal lelohad minden, vesztettél, alig 4 napja jársz általános iskolába, s máris igazgatói intővel büszkélkedik a szülőket értesítő apró könyvecske.

12:07 - írta mediakurva

11:20 - írta mediakurva tud zenélni, nem kétség...
biztosan tud, mert ahogy hallgatom, átjár valami, amiről nem tudom eldönteni, hogy mi. és minden addig jó, amíg nem tudod megmagyarázni, hogy miért, és nem tudod, hogy meddig...
pont ez benne a jó

10:53 - írta mediakurva A zene tud olyan lenni mint a drog, ez a mondat akár még igaz is lehetne, bár némi nemű kiegészítést mindenképp megérdemel:

Elolvasom »

11:41 - írta mediakurva azon kellene gondolkodnom, toronyház vagy tengerparti bungaló, nem is tudom melyikre szavazzak. Az egyikbe előszeretettel repülnek bele ismeretlen eredetű amerikai felségjelzéssel ellátott arab terroristák, a másikat rendszeresen mossák el ismert eredetű, de felségjelzéssel el nem látott tsunamik. Egyik kiszámíthatatlanabb, mint a másik. Vagy talán mégsem.

jó volna itthon maradni, még egy kicsit lógni a szeren. Jó lesz elmenni, felpezsdíteni a vérem. Bár az most is pezseg. Munka jó, munka jó... de ha tényleg olyan jó, akkor miért kell ezt minden reggel annyiszor elmondanom? Nincs más, közel a nyugdíj.

szerda reggel repülőtér, búcsúzás, mosoly és várakozás, azért örülünk, mert az utazásban mindig benne vannak az új dolgok is. És a búcsúban ott a viszontlátás öröme, a hiányban pedig a vágyakozás. A tornyok meg leomlottak, marad tehát a bungaló.

09:45 - írta mediakurva (ez nem mozgalom, ez tény!)

Elolvasom »

00:10 - írta mediakurva aztán felkelsz az ágyból, átsétálsz a másik szobába, bekapcsolod a gépet, mosolyogsz, és a másik szobára gondolsz, a másik még mindig ott fekszik. Kisétálsz a konyhába, magára hagyva a másik szobát, a zenegép másik számra vált (prodigy - dieselpower). Minden más, mint máskor. Átjárja az életed a szerelem, meg süt a nap, átsüt a lakásodon. Bármerre indulsz is el, ilyen lenne egy médiakurva pihenőnapja... gondolod, és hagyod, hogy a zenegép megint váltson, valami régi zene a hatvanas évekből, beatles, ezt azért mégsem...

kétségbeesett kiáltás a másik felé, csak egy perc, s már el is ragadja a karod, visz, repít... át a városon, egy másik helyre. Más mint itt, másutt. Jó hazaérkezni, gondolod, és a frissen szedett bodzából üdítőt csinálsz, a reggeli félig elkészült, még nincs éjfél, de már készülsz rá, egy másik nap jön, másik hét, egy másik hónap a szerelemben (mert mindent másképp mérsz...).

a másik szobában, frissen húzott ágy vár rád. A lefekvés előtt még vár egy másik program (most pedig megint zenegép, ludditák - i’m so pretty), aztán egy régi emlék elevenítése, rekviem egy álomért... másképp, mint máskor, tisztábban, mint legutóbb. A másik szoba is más mint máskor, otthon az egész... pedig csak egy kibaszott médiakurva akartál lenni...

most meg mégis boldog vagy... a fasz kivan.

11:30 - írta mediakurva

11:13 - írta mediakurva én kösz tisztviselő szeretnék lenni... valami olyan pozícióban, ahol mindig mindent megköszönnek nekem, hatalmas körítéssel és persze a sajtó állandó figyelmében... korrumpálható lennék, és pedofil, szóval semmi extra csak amolyan átlagos magyar...

ahogy így elmélkedtem és az időt töltöttem délelőtt 11-ig (lustálkodással, reggelivel és folyamatos telefonálással), úgy döntöttem, hogy most összeszedem magam, és lemegyek a parkba a kutyával, heverészni. ha elég erőm lesz, akkor még egy kávézóig is elvonszolom fáradt testemet.

közben adok pár interjút újdonsült kösz tisztviselői pozíciómban, megmentem a szegény drogosokat a börtöntől, cserébe biztosíttatom a rendes heti ellátmányomat, felmentetek valami papot, aki megrontott egy fél falut, csak hogy megronthassam a másik felét és természetesen vigalmi negyedet jelölök ki a lakásod mellé, hogy miközben engem olvasol, kellő zenei aláfestést adjon a kurvák élvezetmentes vonaglása és a kaszinók kidobólegényeinek trágár társalgása.

neked meg semmi más dolgod nincs, mint elereszteni egy fél mondatot: KÖSZ, tisztviselő!

17:12 - írta mediakurva miután a kemény fizikai és szellemi munkák utáni fáradt délutánokra kifejlesztett önképző tevékenységek sorra csütörtököt mondtak, elhatároztad, hogy kinevezed ezt a napot a hét legrosszabb napjának.

csütörtökön nem is érdemes felkelni, gondoltad, s mivel dolgozni azért kell, ezért a szerda estét kitörölted a naptáradból, így egy kevés alkohol társaságában a szerda délutánt a csütörtök hajnal követheti... ennek így nem lesz jó vége, gondoltad, és végigpörgetted az a láncot, ami az elmélet felállításakor kezdett a hét napjai közé kifeszülni (a szerdai nem alvásra már kedden fel kell készülni, stb. stb.).

nincs más mit tenni, értelmes hobbi után kell nézni, a kábítószerek, az ismert okokra hivatkozva, azonnal el lettek vetve, az alkohol, mint hobbi, hát azt talán mégsem. a másik nemmel kapcsolatos mindennemű ténykedés sem lehet szabadidős tevékenység. marad a művészet és a tudomány, no meg a fantasztikum.

fogod tehát a törülköződ, megiszol hat pint sört, és nekiindulsz az univerzumnak. de mi van akkor, ha késnek a vogon űrhajók? már megint ülsz a kocsmában, érzed, hogy kezdesz berúgni, és átkozod a csütörtököket.

14:14 - írta mediakurva alcím: karácsony

akkoriban az emberek szerettek kapni... néha többet is, mint ami elvárható lett volna. én meg hazaindultam a kötelező iskolai ünnepségről, megrakodva mindennel, amire ott akkor, semmi szükségem nem volt. jó éreztem magam, abban a tudatban, hogy szeret az emberiség. kulcs a zárba, zár meg zárva, kulcs... mintha egy másik ajtót nyitna, vagy, mintha, ezt már nem nyitná...

rövid töprengés utáni kicsit hosszabra sikerült séta, a friss hóban, alig tizenhat éves, aligha találhatott volna jobb időpontot a zár kicserélője arra, hogy összedöntsön bennem egy világot. szerelmes voltam. semmim nem volt, csak a kulcs, ami már nem nyitott semmilyen zárat, néhány feleslegesnek tűnő ajándék, anyám értelmezhetetlen szavai a telefonban, és egy farmerdzseki, összehúzva... kezdett lehűlni a levegő...

a következő kilenc napot, egy hegytetőn töltöttem... víz a völgyben, vécé a ház mögött, a kilátás csodaszép, fűteni egy olajradiátorral lehetett, amihez az üzemanyagot, egy kedves barátom apukája szállította a helyszínre, néhány levetett ruhával, és egy hálózsákkal egyetemben. szép új esztendő köszönött rám, vártam a tavaszt...

10:37 - írta mediakurva aztán, amikor mindenki elfordul, közelebb húzod a monitort... öregszel, gondolod, és felveszed a szemüveged helyett használt szélesebb mosolyod.

09:43 - írta mediakurva rendszerellenes magatartása miatt fel kell függesztenie tevékenységét, olvasod a sorokat, aztán szépen lassan összehajtod a levelet, eleresztesz egy kedves mosolyt a frissen levágott bajszod alatt, felhajtod a fedelet, és hagyod, hogy a betűket, a repülőgépekre jellemző kék lé mossa el.

még negyven perc az út, még európa felett, még érzed e heti utolsó csókod illatát. még eleresztettél egy utolsó imát. még hiszed, hogy a felhők fölött is létezhet boldogság. kinézel az ablakon, az alattad elterülő tájon apró fények jelzik a nagyvárosokat. kicsit messzebb egy robbanás utószele zavarja meg egy műholdcsorda rendes járását, valahol lenn egy kisvárosban, most kászálódik ki az ágyból mr. nevenincs, hogy a kábelszolgáltatót szídva, rácsaphasson tévéje tetejére.

abban a pillanatban, amikor mr. nevenincs elővett egy könyvet, hogy hosszú évek után, írott szóval üsse el az időt (mennyire véres leszámolás ez a negyedik dimenzióval), a repülőgépet elkapja a pályájukról letért műholdak által keltett turbulencia, rázkódik a test, s benne az italok. a légiutat kisérő fiatalember higgadtan csak ennyit kérdez, ugye felrázva, nem keverve?

11:01 - írta mediakurva Aztán eljön a független hónap utáni első nap. Ezt is megérted. Ha már téged nem ért meg senki. Kevesebbet gondolsz a tudatmódosításra, persze mindig van benned valamilyen függőség. Ha nem a fű, akkor az alkohol, ha nem a kokain, akkor a szex. Ez azért mégiscsak jobb, gondolod, és felhajtasz még egy kisfröccsöt, miközben az asztaltársaság a kokainról beszélget.

sok szemetet partra dob a víz, és te erős legényként képes vagy megtisztítani bármit, gondolod, és elhatározod, hogy rendbe teszed a lényeget.

nyakadba veszed a világot, és megint megfogadod, hogy most már mindvégig rendes ember maradsz, nem mintha eddig bármikor is, akár csak láttál volna rendes embert.

12:50 - írta mediakurva - Uram, ön nekem jött.
- Bocsásson meg!
- Semmiség, csak néhány csepp löttyent ki a lelkemből.
- Majd felszárad, ne is foglalkozzon vele.

09:05 - írta mediakurva Ugyanakkor, ha hirtelen megállsz, rád tud szakadni az univerzum összes tudása, egyetlen pillanatba sűrítve a világ minden korábban élt szerelmének történetét, a megoldást a betegségekre, és felfedezésre váró problémákra.

Elolvasom »

10:18 - írta mediakurva ha leírnám azt amit, minden reggel érzek, bigott vallásosnak hinnének az emberek, ha elmesélném a délelőttjeim, egy hedonista francia képét kellene megfestenem, ahogy a dél elhalad felettem, úgy lépek vissza a purgatóriumba, s erkölcstelenné válik minden sziesztával terhelt délután, vacsoránál egy olasz könnyedségével tépem le utolsó gátlásaim, s innen zuhanok a pornográf pokolba mindig, éjfél után.

08:48 - írta mediakurva /részletek a 2005. május 4-i napból/

Az egész azzal a fránya itallal kezdődött, no és persze a barátaival. Aztán minden ment a maga útján. A lány például kerékpárral keresztbe a hídon. Nem ütötték el, nem esett el, csak attól kellett félteni, hogy a hirtelen jött könnyedségben elragadja egy tavaszi fuvallat. Pirkadt. A sziget felől már a hajnal madarainak csodás koncertjét hozta a víz. Meleg volt. A város ilyenkor csak a legszükségesebb teendőit végzi el, néhány taxi, egy pék, egy tejet és más finomságokat szállító teherautó. A szomszéd házban a másik oldalára fordult egy nyolcéves kisfiú.

Elesett. Felkelt, borgőzös leheletével megtörölgette térdeit, visszaült a nyeregbe, és pedálozott tovább. Megint elesett, megint felállt. Megjelentek az első napsugarak. Egy eltévedt angyal a szomszéd ház tetejéről mosolyogva figyelte az eseményeket.

Sokáig aludt, kipihenve ébredt, boldog volt, nem másnapos. Csak a csípője fájt, talán túl sokat táncolt az éjjel. A másik lány forró vizet engedett a kádba, kávét főzött, és meggyújtott egy cigarettát. Minden kellék adva volt egy kellemes, nyugalmas szerda délutánhoz. Vegetáriánus estebéd egy közeli étteremben, valami pasta, valami risotto. Néhány kellemes hangvételű, erotikusan túlfűtött telefon, a holnapokra is gondolni kell. Aztán meg fel is kell már kelni, gondolta a lány, és szokásos mozdulatsorát végigtervezve felült az ágyban, azaz csak ült volna. Az a fránya csípő nem a tánctól fájt.

Kímélő fürdő, kávé és cigaretta, nem volt hajlandó megváltoztatni a sorrendet. A másik lány randevút szervez a kis olasz étterembe, szerda van, ilyenkor hoznak árut, ilyenkor kell odamenni, s jól megebédelni.

Negyven perccel később fiatal férfi érkezik, nehéz eldönteni, ki mosolyog jobban, a felhőkkel dacoló napsugarak, vagy a napok óta árnyékra vágyó emberek. Ülnek, kávéznak, cigarettáznak, elmesélik egymásnak az életet. A lány egy esetleges kórházi kivizsgálás gondolatával kacérkodik. Ha kórház van, nincs szex. Ha kórház van, gipsz van, operáció van, de ami a legszörnyűbb az egészben, biztos, hogy injekció is van. Akkor viszont nem kell kórház, mondja a lány, majd vidáman felpattan a székből, hogy aztán ugyanazzal a mozdulattal vissza is huppanjon bele. A legutolsó nyilallásba szinte belehalt. Ez hangos volt, konstatálta a sikítást a másik lány. Az utca végében lévő rendelőig az ölemben is elviszlek, ajánlkozott a fiatal férfi.

Mutassa a sérült testrészt, lépett be a rendelőbe a 35 év körüli dél-francia típus, orvosnak álcázva. A lány, aki eredendően nem orvoshoz készült, csupán enyhe csípőfájdalmakkal ebédelni, azon nyomban térd alá tolta mikroszálas kordbársony nadrágját, majd felpillantott az orvosforma férfire. Aki tágra nyílt szemekkel vette tudomásul, hogy paciense vadítóan piros erotiktangát vett fel. A másik lány elnevette magát, az asszisztens csettintet egyet a nyelvével, az orvos pedig mosolyogva jegyezte meg, mennyire alkalomhoz illő a fehérnemű. Röntgent rendelt, aztán egy pohár hideg vizet, a vizsgálatot a lánynak, a frissítőt magának, miután a két lány elhagyta a vizsgálót.

A fiatal férfi ölbe kapta a lányt, s ahogy felvitte a második emeleti rendelőbe, úgy vitte most vissza földszintre. A másik lány nevetve kommentálta az előbbi eseményeket. Így élünk mi, mondta és lefutott a lépcsőn.

A két lány a röntgen várójában csak és kizárólag a franciás vizsgálatról tudott beszélgetni, abban ugyan nem voltak teljesen biztosak, hogy az előbbi vizit valóban valamely világhírű gall sebészszaktekintély módszerei alapján terjedt el Európában, de abban mindenképp megegyeztek, hogy ebbe az orvosba azonnal bele lehetne szeretni.

A város másik végén ekkor veszett össze végérvényesen, majd ötvenévnyi boldog házasság után, egy tiszteletreméltó nagypapa és hitvese. A veszekedést kiváltó ok az a pohár vörösbor volt, amit az idős úr a parkban fogyasztott el, egy igen feszült és gigászi csatákban bővelkedő ultiparti alatt. Soha többé nem alszom magával egy ágyban, mondta az öreghölgy, majd könnyes szemmel, a hitvesi ágy ráeső részéről felemelt kispárnával kivonult az idős úr életéből.

A fiatal férfi felemelte a lányt, és felvitte, megint, a második emeleti váróba. Nem tört el, de attól még nagyon fájhat neki, gondolta, és szemügyre vette a lépcsőforduló falára aggatott, különleges betegségeket bemutató tablót. A fiatal férfi életének értelme ekkor végzett igen fontos és felelősségteljes munkájával, kilépett az irodából, és sietve elindult haza, hogy aztán a fiatal férfi otthonában találjon aznapi megnyugvására.

A francia, mert származása felől már nem lehet semmi kétség, felírt néhány gyógyszert, nevük szerint mindet valamely nemi vágyak kielégítésére szolgáló boltban lehetne csak beszerezni, és elejtette azt a végzetes mondatot, melyre a lány, a csípőfájdalmak ellenére is azonnal lecsapott. Ha nem múlik egy hétre rá, akkor, kérem, jöjjön vissza hozzám.

Nem fog múlni, mondta egyszerre a másik lány és a fiatal férfi. Nevettek.

14:36 - írta mediakurva Ez egy t41p típusú, ibm márkájú hordozható személyi számítógép, egy gyönyörű bordó táskában, zöld csíkkal. Nem, a számítógép fekete. Nem nagyobb, mint az eltűnt idő nyomában két kötete egymás mellé helyezve. Nem, a nem nagyobb azt jelenti, hogy még kisebb is. Nem tudom melyik kiadás, akármelyik. Kit érdekel, hogy nem szereti Proust-ot. Eltűnt a számítógépem, mint az idő. Nem, nem volt fű a madeleine-ben. Nem is ettem madeleine-t már évek óta. Nem azért mert nem szeretem, csak mert rég nem ittam teát.

13:48 - írta mediakurva egy napsütéssel teleszórt parkban, különleges hitelátcsoportosítás végzett két fiatalember és egy backgammon tábla. Az egyik oldalon néhány gramm kokain, első ízlelésre tökéletes, a másik oldalon a hosszú hetek óta hiányzó pénzösszeg. A tavasz első munkával töltött napjáról elmélkedtek. Közben játszottak, és várták az illetékeseket. Ha nem kellene bankokba járnom, tökéletesen boldog lenne az életem. Törte meg a csendet a semmiből, de még inkább a bokrok takarásából előlépett harmadik személy. Látom játszanak az urak. Dupla hatos. Foglaljon helyet.

Bort töltött neki, és vágott egy szeletet az évszaknak megfelelően meleg szél hatására meglágyult sajtból. Köszönöm, ma nem iszom bort, Queneau-t olvasok. Badarság, szólalt meg a nylon tasak tulajdonosa és egy hirtelen mozdulattal eltüntette a chardonnay-t a pohárból. A sajtot sem kéri? Örömmel elfogadom. A harmadik személy lehuppant a padra, és széles vigyorral most ő tüntetett el néminemű élelmiszert. Meghoztam. Megkésve. Remélem, túléltétek.

Süt a nap, válaszolt hasonló vigyorral a hiányzó pénzösszeg tulajdonosa. És Queneau jó? Kifogásnak semmiképp. Elhoztam mindent. Aztán helyet cserélt mindenki mindenkivel. A zacskó tulajdonosa nem játszott tovább, a hiányzó pénzösszeg gazdája leült a kokain mellé, a franciát mentségül hívó úr pedig lehuppant a pénz mellé. Játszunk egyet.

10:53 - írta mediakurva lassan körbeér a föld,
a tengelyem körül,
most minden angyal örül,
hisz még egy pohár kiürül,
álmok harca dúl legbelül,
kié legyen ez az éjszaka?
egy pohár bor vagy
ő legyen ma éjjel?

minden amit megkapok,
egy zacskó apró arany szög,
amivel magához, a lelkéhez,
a tárgyaihoz odaköt
minden amit keresek,
egyetlen szárny ami segít
a tengelyből a lelkem kimenekíteni

lecsöppent bor törte esti fények
festik sötétre
szobám falán
a csillagok árnyékait.
minden ami hozzáköt,
csak apró aranyszög,
tudom, s ő is tudja jól,
ezek lelkének kulcsai.

semmit nem kértem,
mindent odaadott,
mikor elszöktem semmit nem vittem,
de a lelkem, miatta elhagyott
ülök egy halott szobában,
kezemben vérrel telt pohár
a borra gondolok,
mikor feslett falak illata szállt.

10:41 - írta mediakurva Tudta, a másik ott áll összetörve a háta mögött.

Azt hitte, ha egy szót is szólna, azonnal elveszítené nehezen felépített büszkeségét, s nem marad semmi, amivel a lelkét védhetné. Visszafordult, egymásra néztek. ő nem szólt, hogy miért azt nem tudta, talán mert megfogadta, talán... talán azt hitte, hiába szólna...

a másik meg csak állt ott némán, eddig túl sokat beszélt. Most meg csak állt, és attól félt, ha megszólal, végleg elveszít mindent...

Ő tovább sétált, mert minden álom ilyen, tovább kellett mennie, de mikor visszafordult már mosollyal telt szomorú szemének csendes csillanása, s mikor intett a másik felé, egy néma szót hozott a szél:

10:11 - írta mediakurva Az elmúlt 10 évben különböző politikai áramlatok oldalágain újra és újra megmártóztál a magyar közéletben. Ahogy azt mondani szokták, réges-rég átmentél a tűzkeresztségen. Ott állsz a háttérben, a politikus, a szóvivő, a nyilatkozó mögött.

de a gyomrod még mindig nem bírja.

aztán újra és újra kihúzod magad, egy apró sikló vagy... a kellő pillanatban elhagyod a hajót, igazi patkány vagy... és belerúgsz a földön fekvő öregúrba, hiszen te is csak ember vagy...

a válasz nem nehéz, ott van minden könyved előszavában, a reggeli rosszullétekben, egy elszalasztott utazásban és a tegnap esti közszeméremsértő magatartásban.