08:48 - írta
mediakurva
/részletek a 2005. május 4-i napból/
Az egész azzal a fránya itallal kezdődött, no és persze a barátaival.
Aztán minden ment a maga útján. A lány például kerékpárral keresztbe a
hídon. Nem ütötték el, nem esett el, csak attól kellett félteni, hogy a
hirtelen jött könnyedségben elragadja egy tavaszi fuvallat. Pirkadt. A
sziget felől már a hajnal madarainak csodás koncertjét hozta a víz.
Meleg volt. A város ilyenkor csak a legszükségesebb teendőit végzi el,
néhány taxi, egy pék, egy tejet és más finomságokat szállító teherautó.
A szomszéd házban a másik oldalára fordult egy nyolcéves kisfiú.
Elesett. Felkelt, borgőzös leheletével megtörölgette térdeit, visszaült
a nyeregbe, és pedálozott tovább. Megint elesett, megint felállt.
Megjelentek az első napsugarak. Egy eltévedt angyal a szomszéd ház
tetejéről mosolyogva figyelte az eseményeket.
Sokáig aludt, kipihenve ébredt, boldog volt, nem másnapos. Csak a
csípője fájt, talán túl sokat táncolt az éjjel. A másik lány forró
vizet engedett a kádba, kávét főzött, és meggyújtott egy cigarettát.
Minden kellék adva volt egy kellemes, nyugalmas szerda délutánhoz.
Vegetáriánus estebéd egy közeli étteremben, valami pasta, valami
risotto. Néhány kellemes hangvételű, erotikusan túlfűtött telefon, a
holnapokra is gondolni kell. Aztán meg fel is kell már kelni, gondolta
a lány, és szokásos mozdulatsorát végigtervezve felült az ágyban, azaz
csak ült volna. Az a fránya csípő nem a tánctól fájt.
Kímélő fürdő, kávé és cigaretta, nem volt hajlandó megváltoztatni a
sorrendet. A másik lány randevút szervez a kis olasz étterembe, szerda
van, ilyenkor hoznak árut, ilyenkor kell odamenni, s jól megebédelni.
Negyven perccel később fiatal férfi érkezik, nehéz eldönteni, ki
mosolyog jobban, a felhőkkel dacoló napsugarak, vagy a napok óta
árnyékra vágyó emberek. Ülnek, kávéznak, cigarettáznak, elmesélik
egymásnak az életet. A lány egy esetleges kórházi kivizsgálás
gondolatával kacérkodik. Ha kórház van, nincs szex. Ha kórház van,
gipsz van, operáció van, de ami a legszörnyűbb az egészben, biztos,
hogy injekció is van. Akkor viszont nem kell kórház, mondja a lány,
majd vidáman felpattan a székből, hogy aztán ugyanazzal a mozdulattal
vissza is huppanjon bele. A legutolsó nyilallásba szinte belehalt. Ez
hangos volt, konstatálta a sikítást a másik lány. Az utca végében lévő
rendelőig az ölemben is elviszlek, ajánlkozott a fiatal férfi.
Mutassa a sérült testrészt, lépett be a rendelőbe a 35 év körüli
dél-francia típus, orvosnak álcázva. A lány, aki eredendően nem
orvoshoz készült, csupán enyhe csípőfájdalmakkal ebédelni, azon nyomban
térd alá tolta mikroszálas kordbársony nadrágját, majd felpillantott az
orvosforma férfire. Aki tágra nyílt szemekkel vette tudomásul, hogy
paciense vadítóan piros erotiktangát vett fel. A másik lány elnevette
magát, az asszisztens csettintet egyet a nyelvével, az orvos pedig
mosolyogva jegyezte meg, mennyire alkalomhoz illő a fehérnemű. Röntgent
rendelt, aztán egy pohár hideg vizet, a vizsgálatot a lánynak, a
frissítőt magának, miután a két lány elhagyta a vizsgálót.
A fiatal férfi ölbe kapta a lányt, s ahogy felvitte a második emeleti
rendelőbe, úgy vitte most vissza földszintre. A másik lány nevetve
kommentálta az előbbi eseményeket. Így élünk mi, mondta és lefutott a
lépcsőn.
A két lány a röntgen várójában csak és kizárólag a franciás
vizsgálatról tudott beszélgetni, abban ugyan nem voltak teljesen
biztosak, hogy az előbbi vizit valóban valamely világhírű gall
sebészszaktekintély módszerei alapján terjedt el Európában, de abban
mindenképp megegyeztek, hogy ebbe az orvosba azonnal bele lehetne
szeretni.
A város másik végén ekkor veszett össze végérvényesen, majd ötvenévnyi
boldog házasság után, egy tiszteletreméltó nagypapa és hitvese. A
veszekedést kiváltó ok az a pohár vörösbor volt, amit az idős úr a
parkban fogyasztott el, egy igen feszült és gigászi csatákban bővelkedő
ultiparti alatt. Soha többé nem alszom magával egy ágyban, mondta az
öreghölgy, majd könnyes szemmel, a hitvesi ágy ráeső részéről felemelt
kispárnával kivonult az idős úr életéből.
A fiatal férfi felemelte a lányt, és felvitte, megint, a második
emeleti váróba. Nem tört el, de attól még nagyon fájhat neki, gondolta,
és szemügyre vette a lépcsőforduló falára aggatott, különleges
betegségeket bemutató tablót. A fiatal férfi életének értelme ekkor
végzett igen fontos és felelősségteljes munkájával, kilépett az
irodából, és sietve elindult haza, hogy aztán a fiatal férfi otthonában
találjon aznapi megnyugvására.
A francia, mert származása felől már nem lehet semmi kétség, felírt
néhány gyógyszert, nevük szerint mindet valamely nemi vágyak
kielégítésére szolgáló boltban lehetne csak beszerezni, és elejtette
azt a végzetes mondatot, melyre a lány, a csípőfájdalmak ellenére is
azonnal lecsapott. Ha nem múlik egy hétre rá, akkor, kérem, jöjjön
vissza hozzám.
Nem fog múlni, mondta egyszerre a másik lány és a fiatal férfi. Nevettek.