Mert akkor miért?
ha nem magadnak, akkor kinek írsz? Kérdezed minden reggel a tükör előtt? Először csak le akartad pisilni a perverzeket, kinevetni a szánalomra méltókat, megvetni, akiket szeretni kellene, mindenáron szembe menni az árral, csak úgy punkosan, ahogy sokan mások, mégis másképp, mert te, csak és kizárólag te vagy egyedül, ők együtt, mindannyian a többiek.A helyzetkomikum persze pont abból a tényből adódik, hogy talán pont te maradtál az egyetlen ember a földön, aki eddig legalábbis, egyetlen percre sem maradt egyedül. Szerencsés a szerencsétlenek között, és persze szerencsétlen, a sok látszatszerencsés világában. Mindig is arra vágytál, hogy tényekké változzanak az álmaid. Azt persze nem tudod megmagyarázni még magadnak sem, hogy mihez kezdenél egy csorda elefántormányos kisgyerekkel, meg egy bögre nehézvízzel és némi nemű szárított mandragóra gyökérrel.
persze nem mindig az a tökéletes amire te vágysz, és nem az az alapigazság, amit te írsz le. Persze. Persze ezt a mondatot akkor sem fogadod el magadtól, amikor leírod, csak álszerénység saját lelked giccsesre sikerült műanyagoltárán, papírgirlandok, és önjáró sonykutyák társaságában. Mégis kinek, ha már saját lelkivilágod sem képes befogadni torzabbnál torzabb agyszüléseid. Meg különben is ennyi elvetélt próbálkozás már visszafordíthatatlan elváltozásokhoz is vezethet az agyméhedben.
pedig az egész csak magadnak szól, nehéz elfogadni, tudom...
hidegfront jön, rosszkedv megy
aztán egy reggel arra ébredsz, hogy zúg minden, a végtagjaid meg sem bírod mozdítani, szinte esélytelen, hogy felkelj az ágyból... ráadásul az ablakok szárnyaikat próbálgatják a hirtelen támadt szélben, te elaludtál, és a másik szusszanásain kívül semmi sem éri el a tudatod.aztán megszólal egy dal a fejedben 'Raindrops Keep Falling On My Head'. Aztán azon tűnődsz, hogy férnek be a zenészek a fejedbe, rövid gondolkodás után, azonnal megnyugszol, amikor tudatosul benned, hogy a lakás központi zenegépéből jönnek a hangok.
esni fog... ezt nem te mondod, hanem az időjárást előrejelző szolgálat. Had essen, ez azért sok mindent megmagyaráz, gondolod, és már a másiknak főzött kávét kortyolgatod, a másik dolgozik, te is, csak kicsit másképp, még nincs dél, s te egy elcseszett médiakurva vagy.
Zene füleidnek
aztán olyat mondasz, amit nagyhírű szövegírók, lepukkant külvárosi kocsmában szoktak lopni,Üdvözöllek az agyam világban
agysorvasztás, elengedés, hiány, alvástalanság, álmatlanság, irigység, jó érzés, hogy jó neki, várakozásagyrobbanás, kiszakadás, elutazás, elmosás, elfelejthetetlen egy pillanatra is.
agykimosás, éjszakai fürdőzés, a másik permanens hiánya, aztán ébredés, ájulás, eszmélés, utazás, vágy, vágy, vágy... aztán érkezés, öröm, öröm, öröm... és jönnek a boldog hétköznapok.
agymentes munka, ilyen is kell, aztán hosszú kilométereken át gyaloglás Óbudáról a belvárosba, a Duna parton 33 fokban, felforr a víz, felmelegedett az aszfalt, nem veszi fel a telefont.
agyátültetés, agymenés, agyalás... várakozás, ventilátor, vendetta... önkéntes vegetarianizmus, a kannibalizmus másnaposságára.
milyen lehet az emberi agy? A húsunk édes, félig átsütve tökéletes.
Fiúevagy lányevagy
megkérdezték a minap, hogy fiúevagyok-e, aztán egyszer egy kocsmában meg nekemjöttek, hogy azmegneménvagyoke, aztán olvastamvalahol, hogy robotvagyoke egyszer pedig felébredtem egy elcsúszott éjszaka után és örültem, hogy élek, az sem érdekelt, hogy fiúvagyoke vagy lányvagyoke, csak a pulzusom néztem, megnyugodtam, mély levegőt vettem és azóta nem használtam morfiumot és származékait... ez nyolc éve volt.azóta megjelentek rajtam a másodlagos nemi jelek.
azóta volt már pasim is csajom is.
de csak az egyik nemmel létesítettem szexuális kapcsolatot.
én egy ótvaros médiakurva vagyok. Van, aki ismer... van, aki már nem...
az ismerőseim gyakran felteszik a kérdést, te most akkor lányevagye vagy fiúevagye...
pedig mellettem élnek...
flying to london
állsz a becsomagolt bőrönd fölött, szeretnél még betenni valamit, csöngetnek... egy óra múlva felszáll a gép, készen áll minden.még egy száll cigaretta, még egy ölelés, még egy mosoly, még egy csók, még egy szelet szerelem.
lefekvéshez készülődsz, holnap korán kelsz, még mesélnél valamit arról a másik városról, még hallgatná, de már lecsukódik a szeme.
fél órája csörög a vekker, elaludtál. Rövid, kapkodásmentes készülődés. Kevéske reggeli, egy utolsó kutyasimogatás, mosoly, várakozás.
reptéri kávé, sosem jó, mindig drága, nem tudod megszokni, pedig már az első kortyot megszoktad évekkel ezelőtt.
felkészülés a taxiban, elintézendő feladatok, mindenképpen meglátogatandó egyének és terek.
egy apró elejtett érzelem, lehajolsz, hozzád bújik, hiányozni fog.
felszáll a gép, beszállsz az autóba, reggeli rutin a kávézóban, hosszas értekezés az élet dolgairól.
elutazott...
pre history 008
alcím: összeszedetlen történeteképpen 14 évesen felültetnek egy vonatra. Kiszkiképzés, mondják. Igazából csak az a háromnapos balatoni heppening érdekel, amit nem az iskolában töltesz, hanem a vízparton. Még két kilométer és megérkezel. Lógsz az ajtóban, a húgyszagban, mosolyogsz, mint ahogy mögötted mindenki, közeledik az állomás. Aztán valaki, vagy valami, véletlenül meglök... te meg már zuhansz is, egyenesen a kerekek közé... vicces, a karod abba a sárga laposvas kapaszkodóba akadt bele a csuklódnál, amit soha semmilyen körülmények között nem fognál meg, amikor fel-le közlekedsz a szerelvényre mászáskor és elhagyásakor. Lógsz a lassuló vonat oldalán, lábaid a sín dobálja a töltés kövei a cipőd segítségével szikrákat vetnek a kerekeken. Már nincs nyoma mosolynak. Aztán, mire bárki is visszarántana, megérkezik a vonat az állomásra. Felállsz, mindened fáj, de túlélted... ezt is.
vissza a gerendára, hallatszik néhány héttel később a tornatanár ellentmondást nem tűrő parancsa, te meg is próbálod... de nem megy... sehogy. Fáj a lábad. Most estél le, próbálsz magyarázkodni. Aztán elkullogsz a padhoz. Mindenki azt hiszi szimulálsz. A lány, akinek éppen udvarolni próbálsz, kijelenti, hogy most aztán tényleg hazakísérheted, de csak most, csak ma... mire este hazaérsz, már nem tudod levenni a nadrágod. Az orvosok negyed óra alatt tudják csak levágni, két ér megrepedt, és a térded összes szalagja kisebb-nagyobb mértékben elszakadt. közismert morfium származékot kapsz fájdalomcsillapítónak.
próbálsz magasabbra pisilni, mint a többiek, már majdnem sikerül, az egész wc úszik a gyerekek vizeletében, már tiéd lehet a győztesnek járó minden elismerés, amikor a tanítónő belép a csak fiúknak fenntartott mellékhelységbe, azonnal lelohad minden, vesztettél, alig 4 napja jársz általános iskolába, s máris igazgatói intővel büszkélkedik a szülőket értesítő apró könyvecske.
megint megváltó
bill withers
tud zenélni, nem kétség...biztosan tud, mert ahogy hallgatom, átjár valami, amiről nem tudom eldönteni, hogy mi. és minden addig jó, amíg nem tudod megmagyarázni, hogy miért, és nem tudod, hogy meddig...
pont ez benne a jó