[médiakurva]

A francia orvos

/részletek a 2005. május 4-i napból/

Az egész azzal a fránya itallal kezdődött, no és persze a barátaival. Aztán minden ment a maga útján. A lány például kerékpárral keresztbe a hídon. Nem ütötték el, nem esett el, csak attól kellett félteni, hogy a hirtelen jött könnyedségben elragadja egy tavaszi fuvallat. Pirkadt. A sziget felől már a hajnal madarainak csodás koncertjét hozta a víz. Meleg volt. A város ilyenkor csak a legszükségesebb teendőit végzi el, néhány taxi, egy pék, egy tejet és más finomságokat szállító teherautó. A szomszéd házban a másik oldalára fordult egy nyolcéves kisfiú.

Elesett. Felkelt, borgőzös leheletével megtörölgette térdeit, visszaült a nyeregbe, és pedálozott tovább. Megint elesett, megint felállt. Megjelentek az első napsugarak. Egy eltévedt angyal a szomszéd ház tetejéről mosolyogva figyelte az eseményeket.

Sokáig aludt, kipihenve ébredt, boldog volt, nem másnapos. Csak a csípője fájt, talán túl sokat táncolt az éjjel. A másik lány forró vizet engedett a kádba, kávét főzött, és meggyújtott egy cigarettát. Minden kellék adva volt egy kellemes, nyugalmas szerda délutánhoz. Vegetáriánus estebéd egy közeli étteremben, valami pasta, valami risotto. Néhány kellemes hangvételű, erotikusan túlfűtött telefon, a holnapokra is gondolni kell. Aztán meg fel is kell már kelni, gondolta a lány, és szokásos mozdulatsorát végigtervezve felült az ágyban, azaz csak ült volna. Az a fránya csípő nem a tánctól fájt.

Kímélő fürdő, kávé és cigaretta, nem volt hajlandó megváltoztatni a sorrendet. A másik lány randevút szervez a kis olasz étterembe, szerda van, ilyenkor hoznak árut, ilyenkor kell odamenni, s jól megebédelni.

Negyven perccel később fiatal férfi érkezik, nehéz eldönteni, ki mosolyog jobban, a felhőkkel dacoló napsugarak, vagy a napok óta árnyékra vágyó emberek. Ülnek, kávéznak, cigarettáznak, elmesélik egymásnak az életet. A lány egy esetleges kórházi kivizsgálás gondolatával kacérkodik. Ha kórház van, nincs szex. Ha kórház van, gipsz van, operáció van, de ami a legszörnyűbb az egészben, biztos, hogy injekció is van. Akkor viszont nem kell kórház, mondja a lány, majd vidáman felpattan a székből, hogy aztán ugyanazzal a mozdulattal vissza is huppanjon bele. A legutolsó nyilallásba szinte belehalt. Ez hangos volt, konstatálta a sikítást a másik lány. Az utca végében lévő rendelőig az ölemben is elviszlek, ajánlkozott a fiatal férfi.

Mutassa a sérült testrészt, lépett be a rendelőbe a 35 év körüli dél-francia típus, orvosnak álcázva. A lány, aki eredendően nem orvoshoz készült, csupán enyhe csípőfájdalmakkal ebédelni, azon nyomban térd alá tolta mikroszálas kordbársony nadrágját, majd felpillantott az orvosforma férfire. Aki tágra nyílt szemekkel vette tudomásul, hogy paciense vadítóan piros erotiktangát vett fel. A másik lány elnevette magát, az asszisztens csettintet egyet a nyelvével, az orvos pedig mosolyogva jegyezte meg, mennyire alkalomhoz illő a fehérnemű. Röntgent rendelt, aztán egy pohár hideg vizet, a vizsgálatot a lánynak, a frissítőt magának, miután a két lány elhagyta a vizsgálót.

A fiatal férfi ölbe kapta a lányt, s ahogy felvitte a második emeleti rendelőbe, úgy vitte most vissza földszintre. A másik lány nevetve kommentálta az előbbi eseményeket. Így élünk mi, mondta és lefutott a lépcsőn.

A két lány a röntgen várójában csak és kizárólag a franciás vizsgálatról tudott beszélgetni, abban ugyan nem voltak teljesen biztosak, hogy az előbbi vizit valóban valamely világhírű gall sebészszaktekintély módszerei alapján terjedt el Európában, de abban mindenképp megegyeztek, hogy ebbe az orvosba azonnal bele lehetne szeretni.

A város másik végén ekkor veszett össze végérvényesen, majd ötvenévnyi boldog házasság után, egy tiszteletreméltó nagypapa és hitvese. A veszekedést kiváltó ok az a pohár vörösbor volt, amit az idős úr a parkban fogyasztott el, egy igen feszült és gigászi csatákban bővelkedő ultiparti alatt. Soha többé nem alszom magával egy ágyban, mondta az öreghölgy, majd könnyes szemmel, a hitvesi ágy ráeső részéről felemelt kispárnával kivonult az idős úr életéből.

A fiatal férfi felemelte a lányt, és felvitte, megint, a második emeleti váróba. Nem tört el, de attól még nagyon fájhat neki, gondolta, és szemügyre vette a lépcsőforduló falára aggatott, különleges betegségeket bemutató tablót. A fiatal férfi életének értelme ekkor végzett igen fontos és felelősségteljes munkájával, kilépett az irodából, és sietve elindult haza, hogy aztán a fiatal férfi otthonában találjon aznapi megnyugvására.

A francia, mert származása felől már nem lehet semmi kétség, felírt néhány gyógyszert, nevük szerint mindet valamely nemi vágyak kielégítésére szolgáló boltban lehetne csak beszerezni, és elejtette azt a végzetes mondatot, melyre a lány, a csípőfájdalmak ellenére is azonnal lecsapott. Ha nem múlik egy hétre rá, akkor, kérem, jöjjön vissza hozzám.

Nem fog múlni, mondta egyszerre a másik lány és a fiatal férfi. Nevettek.

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja