12:50 - írta mediakurva alcím: összeszedetlen történetek

éppen 14 évesen felültetnek egy vonatra. Kiszkiképzés, mondják. Igazából csak az a háromnapos balatoni heppening érdekel, amit nem az iskolában töltesz, hanem a vízparton. Még két kilométer és megérkezel. Lógsz az ajtóban, a húgyszagban, mosolyogsz, mint ahogy mögötted mindenki, közeledik az állomás. Aztán valaki, vagy valami, véletlenül meglök... te meg már zuhansz is, egyenesen a kerekek közé... vicces, a karod abba a sárga laposvas kapaszkodóba akadt bele a csuklódnál, amit soha semmilyen körülmények között nem fognál meg, amikor fel-le közlekedsz a szerelvényre mászáskor és elhagyásakor. Lógsz a lassuló vonat oldalán, lábaid a sín dobálja a töltés kövei a cipőd segítségével szikrákat vetnek a kerekeken. Már nincs nyoma mosolynak. Aztán, mire bárki is visszarántana, megérkezik a vonat az állomásra. Felállsz, mindened fáj, de túlélted... ezt is.

vissza a gerendára, hallatszik néhány héttel később a tornatanár ellentmondást nem tűrő parancsa, te meg is próbálod... de nem megy... sehogy. Fáj a lábad. Most estél le, próbálsz magyarázkodni. Aztán elkullogsz a padhoz. Mindenki azt hiszi szimulálsz. A lány, akinek éppen udvarolni próbálsz, kijelenti, hogy most aztán tényleg hazakísérheted, de csak most, csak ma... mire este hazaérsz, már nem tudod levenni a nadrágod. Az orvosok negyed óra alatt tudják csak levágni, két ér megrepedt, és a térded összes szalagja kisebb-nagyobb mértékben elszakadt. közismert morfium származékot kapsz fájdalomcsillapítónak.

próbálsz magasabbra pisilni, mint a többiek, már majdnem sikerül, az egész wc úszik a gyerekek vizeletében, már tiéd lehet a győztesnek járó minden elismerés, amikor a tanítónő belép a csak fiúknak fenntartott mellékhelységbe, azonnal lelohad minden, vesztettél, alig 4 napja jársz általános iskolába, s máris igazgatói intővel büszkélkedik a szülőket értesítő apró könyvecske.