10:53 - írta mediakurva A zene tud olyan lenni mint a drog, ez a mondat akár még igaz is lehetne, bár némi nemű kiegészítést mindenképp megérdemel:

a zene kihozza a drogok rejtett indulatait, ugyanúgy, mint a szex... sőt a három együtt egészen szürreális elegyet tud alkotni. Ha jól emlékszem. Napok óta szól egy szám a fejemben, azok a kigyúrt autósok hallgatják a körúti dugóban, akik valamely oknál fogva letekert ablakú audikban dübörögtetik az ezezkétszázwattot, meg sem érdemlik azt a számot, gyakran a saját nevüket sem tudják kiejteni, nemhogy az együttesekét, akiket hallgatnak. (melyik lehet az a szám???)

tegnap este elhagytam az agyam, a kutyám és a lakáskulcsom. A kutya meglett, a kulcsomra vigyáztak, azt a különös neuronhálót pedig, amit sokan központi idegrendszerként aposztrofálnak, a francia kapcsolatom reggel visszaszolgáltatta.

sikerült éjjel a tökéletes túlélőkészletre szert tennem. Ennek különös jelentőségét eddig nem értékeltem kellőképp, mármint, hogy üresjáratban is képes a testem megmenteni (narancslé, cigaretta, kakaós csiga és majonéz). Reggel mindennél jobban jött a dehidratáltságunknak a narancslé, a kávé mellé sebtében elfogyasztott cigaretta pedig lehetővé tette, hogy levegőt tudjak venni. Kakaós csigát megettem, a majonéz meg pont jól jött a hirtelen összerakott barnakenyeres, franciasajtos szendvics tetejére. Így hát sikerrel indítottuk útjára a következő munkanapot.