14:11 - írta mediakurva ha nem magadnak, akkor kinek írsz? Kérdezed minden reggel a tükör előtt? Először csak le akartad pisilni a perverzeket, kinevetni a szánalomra méltókat, megvetni, akiket szeretni kellene, mindenáron szembe menni az árral, csak úgy punkosan, ahogy sokan mások, mégis másképp, mert te, csak és kizárólag te vagy egyedül, ők együtt, mindannyian a többiek.

A helyzetkomikum persze pont abból a tényből adódik, hogy talán pont te maradtál az egyetlen ember a földön, aki eddig legalábbis, egyetlen percre sem maradt egyedül. Szerencsés a szerencsétlenek között, és persze szerencsétlen, a sok látszatszerencsés világában. Mindig is arra vágytál, hogy tényekké változzanak az álmaid. Azt persze nem tudod megmagyarázni még magadnak sem, hogy mihez kezdenél egy csorda elefántormányos kisgyerekkel, meg egy bögre nehézvízzel és némi nemű szárított mandragóra gyökérrel.

persze nem mindig az a tökéletes amire te vágysz, és nem az az alapigazság, amit te írsz le. Persze. Persze ezt a mondatot akkor sem fogadod el magadtól, amikor leírod, csak álszerénység saját lelked giccsesre sikerült műanyagoltárán, papírgirlandok, és önjáró sonykutyák társaságában. Mégis kinek, ha már saját lelkivilágod sem képes befogadni torzabbnál torzabb agyszüléseid. Meg különben is ennyi elvetélt próbálkozás már visszafordíthatatlan elváltozásokhoz is vezethet az agyméhedben.

pedig az egész csak magadnak szól, nehéz elfogadni, tudom...