kinai szerencse level (tovabbitva)
Te elolvász ész kügyed tovab 300 bárát - lesz nágy szerence! Szok, olco.El is húzok a picsába
ez egy nagyon szép város bazmeg, törvényt hoznak a hon atyái és anyái bazmeg, hogy meddig és hová menjen az egyik tömegközlekedési eszköz, érted bazmeg, törvényt... hogy meddig és hová és mikor... mert jobb dolguk nincs... már elnézést, hogy kiszaladt a kultúra belőlem, de emellett már tényleg nem tudtam elmenni szó nélkül...és hogy érts, ne csak olvass:
lesz új metróvonal, jaj de jó, ha kétszer ennyi lenne, talán éppen elég lenne, de most nem is ez a téma... szóval metró... és hogy ez a metró megálljon-e kelenföldnél, vagy továbbmenjen 1 megállót és ezzel kiszolgáljon még vagy 50-100e embert (Örmező, Gazdagrét, Stb... mert ugye Kelenvölgy is van ott, meg ilyenek...) erről döntenek a Parlamentben... és törvényt alkotnak... és törvénybe fektetik, hogy meddig menjen a metró...
A melegfijú
egy bizonyos melegségmérő automata megvizsgálta, mennyire vagyok meleg-leszbikus-hetero... szóval feltette nekem a kérdést, hogy buzievagyok... persze nem így az arcomba, de azért mégis... szóval teszt volt, meg minden... az eredmény:53%
Már nem dob fel semmi...
és ha ezt tovább mondogatod, a végén még el is fogod hinni, amilyen hülye vagy... persze-persze, mert te már mindent megéltél, voltál ünnepelt rocksztár nem több, mint 10-12 alkoholtól átszellemült tinilány társaságában. Voltál töltőtollkoptató szegénylegény, bár a havi fix azért akkor is elég volt arra, hogy túl jól élj, és még annál is jobban. Volt már feleséged, szeretőd, ágyasod, és voltál már szerető, meg dobozban rendelhető, otthon összeszerelhető házi alkalmatosság.Láttál olyat kettőt, amit bárki más életében csak egyet és egyszer láthat, játszottál őrültet épeszűket büszkén maguk előtt tologató rendszer-idióták között, és voltál már pártütő, meg kutyaütő, és volt, hogy téged ütöttek, puskatussal, gumibottal, fél téglával.
volt, hogy végigvonszoltak egy hídon, volt, hogy alig vonszoltad magad, s volt, hogy a vonat vonszolt maga után... mindent minden szemszögből megéltél, és sehol nem álltad meg a helyed, mert mindenhol túl egyértelműen álltad a sarat. Ez így nem kerek, mondták, valami nem stimmel, mint amikor az értelem szikráját keresték benned, mindenfajta hülye kérdések mögé rejtett színtiszta provokációval.
és akkor jön valaki, és felforgatja az életed, mosolyt ragaszt a szádra, kiragad az apátiából, és csak fogja magát beköltözik a bőröd alá, s már ketten vagytok, és ez így is marad, mindörökre, ámen.
a londoni kurva
néhány nap távlatában, úgy, hogy tulajdonképpen a világ összes jelentős hírkészítője által készített összes anyag, riport, ots, demo, headline, flash, kollázs, nocomment, master, muster és más felvétel eredetieit és vágott verzióit is láttam, rendőrfőnökök, államfők, ál és valódinak tűnő terroristák és háttérintézményeik nyilatkozatait, tanulmányait és beszámolóit elolvastam, próbáltam mindenfelől tájékozódni, ismerősökkel beszélni, ismeretleneket megkérdezni, újra és újra végiggondolni... szóval nem megy... még mindig nem tudtam felfogni...hirtelen végiggondolni sem tudom hány szállal kötődöm Londonhoz, mennyi elcseszett kapocs, mely mind felszakadt egy szempillantás alatt, mert nem tudtam ott lenni... nem tudtam segíteni, mintha egy tűzvész fenyegette városban minden visszanézés nélkül magára hagytam volna saját otthonom...
az utcák, a metrószerelvények, a buszok, a fájdalmas néma sikítások, mint egy múltszázad eleji abortusz, amikor valami élőt kaparnak ki az éppen anyából... úgy vágott egy sarlatán égő sebet London méhébe... és tette mindezt akkor, amikor nekem ünnepelnem kellett volna...
2005. 07. 07. - éppen harminc éve vártam erre a napra...
Áll a skynews riportere a kordon mellett, próbál a kamerába nézni, próbál megszólalni, és minden kísérlete kudarcba fullad, erőtlenül leereszti a karját, a mikrofon kicsúszik a kezéből, tompa puffanás, majd a lábai a korlátnak dőlt testet lassan, de biztosan a földhöz ragasztják, a kamera forog tovább, a máskor oly magabiztos médiacápa zokogva tapasztja tenyerét a fejére, hogy kizárja magából az egész világot... a kamera leáll... az élő egyenes bejelentkezés elmaradt...
Egy arab kisfiú virágot dob egy másik korláton át egy másik helyszínre, mint valami párhuzamos világokon átívelő ökomenikus bűntudat, mert szem itt sem maradhat szárazon...
...és akkor megpillantok egy apró füzetlapot, rajta ákombákommal a veleszületett angol fogalmazással annyi csupán, ’nem félünk, tőletek!’...
pofád befogod
minden nem jó, mondja, és már fordul is át a másik oldalára...’a világ bonyolult’, gondolod, mint mindig, és már folytatatnád is a hajnali kocogást a szakadó esőben, amikor ráeszmélsz, hogy az első fénysugarak, amit eddig a napnak tulajdonítottál, tulajdonképpen egy feléd rohanó villanyoszlop álmos ám eléggé rémült pislantásai...
egyhe kanyar, és máris egy másik gondolat szakad beléd, ’hogy szakadna rád az ég’, ennnyi, nem több, ami néhány nappal korábban a fejedben volt... de akkor, valamiért ennek a kijelentésnek nem tulajdonítottál nagyobb jelentőséget, mint egy átlagos káromkodásnak... az is volt, semmi több, most meg tessék, még a kötőszövetek is átnedvesedtek.
néhány kávé, s lassan már csak megszokás, hogy szökni próbálsz a paradicsomból, túl jó minden, ’keress magadnak másik álmokat!’ mondod a koldusnak, s a kalapjából összekarmolt apróból vásárolt hamburgert majszolva eleresztesz egy bamba vigyort a lekésett mozgólépcső felé...
tervek
felállítasz mindenféle terveket, mert az jó... gondolod, és rögtön a tervek felállítása után elkezded a határidőnaplóban bejegyezni, hogy ez a dolog ekkor fog megtörténi, az pedig akkor... mert te mindent előre, miért is ne... ha már más dolgod úgy sincs.és végül eljött az utolsó bejegyzett időpont. eddig terveztél, ezután semmit, amit meg eddig akartál, azzal már kész vagy. több, mint egy hete nem dohányzol...
negyed éve nem használsz tiltott szereket...
hová süllyed a világ???