27 août

» irány dunaegyháza
14:18 | írta: mediakurva | még nincsenek kommentek
belevetem magam a paraszti élet rejtelmeinek tanulmányozásába, vidéki haszienda, meg korcsmabolt, meg dunaholtág sörözvepecázás, meg erdőtűzzel egybekötött nyársalás... aztán egy kis romavudu és utána jöhet a borospincelátogatás vadhússal készült pörköltkostolóval egybekötött életigenlő magatartás...

26 août

» kritikus tömeg, már megint
20:15 | írta: mediakurva | még nincsenek kommentek
ehhhhhh a legutóbbi kritikus tömeg után csókolóztam egy pasival és két nővel, elhagytam a szemüvegem, intim kapcsolatba kerültem egy bombázóval egy szórakozóhely wc-jében, szereztem magamnak villogós becherovkás poharat, aztán egy lányt hazavittem és középkori lovag módjára hozzá sem nyúltam, aztán egy másik lány meztelen melleit csókolgattam a Szóda táncparkettjén, és végül másnap reggel egy nő mellett ébredtem otthon.

szóval legutóbb jól sikerült... szóval el megyek most is... szóval szeptember 22 és ugye mindenki tudja úgysem linkelem ki, de aki akarja megtalálja

eszem faszom megáll, ehhhhhh

24 août

» Deviszont
13:35 | írta: mediakurva | 1 komment
deviszont a mikrofonengedélyről persze nem hallott a büdös kurvája, hogy apróhalak szálkájával varrná össze a száját valami zsémbes öregasszony taktaharkályban. Hogy a mai napig nem tanulta meg a ribanc, hogy deviszont egyébiránt ésamúgy megkülönben denemisbaj, hogy szakadna rád a mikrofonengedély, amit basztál kiváltani, mert azt sem tudod mi az.

és ez nem egyedi példa kérem szépen, mint amikor a másik bazdmeg úgy fejezi be a beszélgetést, hogy felteszem még ezt a kérdést, hogy keretet adjak a beszélgetésünknek... igen bazmeg, tedd fel bazzmeg és kommentáld a hülyeségedet basszadmeg, hogy keretet adj a lila ködnek ami terjeng benned, és körülötted...

deviszont ma már bárki lehet sztár...

hát erről szól ez a kibaszott 15 percnyi véres verejtékes médiahírnév... és én még a valóságshow-któl féltem a gyermekeim... meg a jövő generációit...

ezek meg itt vannak köztünk, mindenfajta közszolgálati burokban... ezek a médiagecik...

TANULJATOK MÁR MEG BESZÉLNI, HA MÁR APUCI ODATOLT A MIKROFON MÖGÉ!!!

22 août

» nesztek nektek fehér lap
19:44 | írta: mediakurva | még nincsenek kommentek
mert már csak ez hiányzott, no meg az ágy...

"Her name was Lola, she was a showgirl"

Aki megmondja miből idéztem, annak eléneklem élőben, ha nagyon akarja, mert most úgyis ilyen kedvem van...

na most mi van? évente 1-2 nap nekem is lehet jó kedvem...

18 août

» nem így gondoltam
16:19 | írta: mediakurva | még nincsenek kommentek
a szakadjon rá a világ a köcsög turistákra kezdetű felkiáltásomat nem kellett volna komolyan venni bassza meg, akkor inkább az "ide nekem az egész világot..."-osat, de most komolyan, még a végén ezt is nekem fogod felróni.

itt az ideje kibékülnünk, fontos dolgok jönnek, és sok mindenről lemondtam már... jó-jó tudom, hogy ez nem így működik, de mégis...

vagy azt akarod, hogy itt szenvedjek, utána meg szekírozzalak?

na ugye nem, akkor meg?

- hát így egyezkedünk mi, én meg az én istenem...

12 août

» volt egy álmod
12:32 | írta: mediakurva | még nincsenek kommentek
volt egy álmod... nem szép álom.
füstöt álmodtál, tébolyt álmodtál, hazugságokat álmodtál, de róla álmodtál, szép volt, de keserűség és fájdalom volt, a félelem ünnepe volt jajgatással átitatva, koszos volt, mocskos volt, évszázados, alvadni készülő barna vér folyt, szoborként megfeszülő izmain.

és akkor az álmomban egy nem várt gyerek is született, és te voltál a gyermek és te voltál az apja és voltál a büntetés, hogy élsz... én voltál szenvedés...

és fájdalom szülte keserűség és szeretet szomj és további félszeg élni akarás hozta mosoly került a részegség helyére, az altatók helyett borral némított gyermek álmain keresztül sovány kis szájára...

ülsz egy padon, egyedül, mindenen túl, mindenkit eltemetve, érzed, ahogy a döntő pillanatban magadra hagyott a civilizáció, s csak megbámulni jönnek, hogy lássanak a parkban egy öreget aki a botra támaszkodva várja a komédia végét...
» mentesen
10:52 | írta: mediakurva | még nincsenek kommentek
Az elején megszakításokkal ugyan, de 4 hónapja tart a drogmentes lét. Éppen elégszer gondoltam rá, hogy mennyivel könnyebb lenne néha, és hogy ha így kibírom, akkor nem okozna különösebb fennakadást egy kisebb szállítmány... végül is néha nem árt rossznak lenni. Aztán valahogy mindig úgy alakult, hogy mégsem. És én szépen lassan elfelejtettem rossznak lenni.

Most meg itt van ez a szemét cigaretta. Ez itt most a 10. hét... amikor nem dohányzom, és hát... ez sem hiányzik. Volt persze, miért ne lett volna próbálkozás a visszaszokásra... fél szál, de bármennyire is jól esett, elnyomtam... lehet, pont ezért. Racket packet.

Az alkoholról meg egyenesen nem akartam leszokni. Mert miért is tennék ilyet. De az meg valahogy nem csúszik a barátai nélkül.

Az egésszel az a baj, hogy, ha kokain van, akkor bármennyi alkoholt meg tudsz inni. Nem ismeretlen az a játék, amikor az ember el kezd inni, s amikor már elképesztően sokat ivott, felszippant egy csíkot... nem ismerek hozzá hasonló hatású rendbe hozó szert, azonnal jobban vagy, és rohansz a következő mojito-ért, betonért, gintonic-ért, mindegy, lehet duplarum kiáltod, és már táncolsz is tovább. A következő eszméletvesztés előtti pillanatban, kicsit kövérebb csíkkal tornászod vissza az agyad a koponyád mögé... és már rohansz is a pult elé... mert, inni muszáj...

most meg iszol egy doboz sört, és egész nap kábán vezetnek, zúg a fejed, hullámzik az egész világ, iszonyat... igazi alkohol iszonyat... a világ meg a felborult ökomenikus bilijéből minden újszülött szart a te nyakadba zúdít...

marad tehát a rágógumi, a kávé és a jenőből megmaradt sonka majszolgatása...
na és a főzés meg a szex.