12:32 - írta mediakurva volt egy álmod... nem szép álom.
füstöt álmodtál, tébolyt álmodtál, hazugságokat álmodtál, de róla álmodtál, szép volt, de keserűség és fájdalom volt, a félelem ünnepe volt jajgatással átitatva, koszos volt, mocskos volt, évszázados, alvadni készülő barna vér folyt, szoborként megfeszülő izmain.

és akkor az álmomban egy nem várt gyerek is született, és te voltál a gyermek és te voltál az apja és voltál a büntetés, hogy élsz... én voltál szenvedés...

és fájdalom szülte keserűség és szeretet szomj és további félszeg élni akarás hozta mosoly került a részegség helyére, az altatók helyett borral némított gyermek álmain keresztül sovány kis szájára...

ülsz egy padon, egyedül, mindenen túl, mindenkit eltemetve, érzed, ahogy a döntő pillanatban magadra hagyott a civilizáció, s csak megbámulni jönnek, hogy lássanak a parkban egy öreget aki a botra támaszkodva várja a komédia végét...