octobre 2005
hát nem könnyű levelet írni... pedig annyi minden van a fejemben, amit szeretnék neked elmondani. Most még egy elég vékony, de annál védelmezőbb fal választ el tőled, talán hallasz, talán érzel, talán egy-egy tapintás után még álomfoszlány is születik a létemből benned, aki majd pont ennek a létnek köszönhetően születsz meg egyszer, nem is olyan sokára... Amióta megtudtam, hogy érkezel, nem telt el úgy ébren töltött óra, hogy ne álmodtam volna Veled. Mert velünk, kettőnkkel mindig történik valami, már most. Hol a szíved ver szaporán, hol a mamádtól vesznek vért, hol tornázni készülsz, vagy csak csöndben azt hallgatod, amit éneklünk neked. Voltál már masszázson, esküvőn, buliban, kocsiban, boltban, meg még vagy ezernyi helyen, s mégsem ismersz még semmit a világból, de talán te vagy az egyetlen, aki még mindent ismersz odabenn.
Jó lenne tudni, hogy amit most leírok neked, azt egyszer te is elolvasod. jó lenne tudni, hogy amikor majd ezeket a sorokat jókedvűen olvasgatod, nem lesz benned rosszérzés a korábbi soraimmal kapcsolatban, nem lesz benned megvetés azok miatt a dolgok miatt, amiket én éltem át, velem történtek, és amiket sosem fogok megbánni, mert a részeim voltak, mert azok is én voltam... de jó lenne tudni, hogy majd egyszer büszke leszel-e rám. De jó is lenne tudni, hogy mi leszel, ha nagy leszel. Leszel-e mennyasszony egy kellemes nyári délután, leszel-e szerelmes egy srácba, aki nem mosolyog majd rád, csak bután nézi a szeplőket, amiket épp most képzeltem a járomcsontod feletti apró fennsíkra, leszel-e győztes egy számodra unalmas labdajátékban, amit csak azért akarsz majd megnyerni, mert a nézők között én is ott ülök, leszel-e királylány farsangkor a mamád mennyasszonyi ruhájába bújva, mit addig is mindennap otthon a tükör előtt hordtál.
jó lenne tudni, de ezek csak álmok, álmok a hihetetlen kék szemedről, álmok a szalmaszín kócos hajadról, a gribedlikről, amik közel s távol nem lelnek majd párra, mint ahogy az enyéimre is méltán büszkék lehetnek az én szüleim, a balkezességedről, ami csak egy egyszerű tulajdonság, de ifjú apaként biztosan hatalmas jelentőséget tulajdonítok majd neki.
de ha másképpen is alakulnak a dolgok, és mint a bocik majd te bámulsz úgy rám hatalmas barna szemeiddel és a fogszabályzó miatt mindig kényszeredett mosoly lesz az arcodon, akkor se bánom majd, az elmúlt hónapokat, amikor minden éber álmom csak rólad szólt kedvesem.
mert a lelkem elkezdett felkészülni rá, hogy egy délutánon pontban négykor majd, megérkezel. és a lelkem most már minden nap felöltözik, hogy próbálja hosszú szerepét, mely a síron túl is elkíséri majd öreg gazdáját, engem. hogy mosollyal és elég kedvességgel szolgálja legféltettebb kincsét, gyermekét.
Hát vigyázz most magadra, és én megígérem neked, hogy vigyázok rád és anyukádra, és gond nélkül élhetsz majd a világban, hogy akik nem ismernek csak annyit mondjanak majd, Vénusz és Pallasz Athéné született újra ebben a kislányban.
aztán persze felébredünk... egyszer minden álom véget ér, s te ott fekszel a nem is annyira sós, de mégis összehasonlíthatatlanul tengerparti homokban, összefonódva egy szőke kékszeművel, mosolyog rád a világ, és rá kell jönnöd, hogy valahol valamit nagyon el kellett rontanod, hogy a sok baromság miatt, amit tettél, még mindig nem ért utol az isteni gondviselés.
Most akkor mi lesz Emma? - és ez a kérdés már a következő rész tartalma.
ha dubait elso alkalommal le angoloztam, ha ezzel akar angolokat, akar arabokat megsertenek, hat... attol meg most is ugy erzem, hogy inkabb az angol mentalitashoz es kulturahoz all kozelebb, mint barmi mashoz... talan meg az arabnal is kozelebb al hozzajuk, de hat, ebben a kerdesben, csak mint egy kulso utazo nyilatkozhatok...
ha kovetem a dubai-al kapcsolatos feltetelezeseim menetet, akkor viszont beirut francia, a libanoniak pedig gorog-francia keverekek, es a varos mindenkepp parizs lepattantabb negyedeinek es valamelyik foldkozi tengeri francia kikotovaros furcsa keverekenek az eredmenye.
bar tegyuk hozza, parizsban egyszer koszosabb es lepattantabb szallodaban sikerult eltoltenem egy ejszakat, mint itt a kozelkeleten barhol es barmikor...
es a parizsi ejszakam akkor 40$ volt... ha mar kutyaszar, legalabb legyen megsutve... igaz...
azert persze itt sem minden tokeletes, miutan sieltel a hegyekben, 15-20 percet kell autoznod, hogy a homokos tengerparton suttethesd a hasad a 30 fok feletti atlaghomersekletben, vagy lubickolj a 25 fokos tengerben...
szornyu.
az egesz az emiratusokban kezdodott...
lehetett vagy 50 fok, beultem a pakisztani melle, es egybol azzal inditottam, hogy meg veletlenul sem fogok annyit fizetni, mint amennyit szeretne...
lofaszt... arra gondoltam, hogy most leirom legfrissebb elmenyeimet, de nem megy... ihlet van, kedv is van, energia is lenne, de nincs ra idom... ezek most azok a napok, amikor az ember gyermekenek arra van ideje, amire akarja...
pedig itt beirutban aztan... mind1... erdekes dolog a taxizas... talan majd maskor... majd a freitomi bemutatja...
