itt szeretném megjegyezni, hogy a most közlendő gondolatok nagy része nem az én fejemben született meg... nem mintha ez bármit is levonna a következőkben leírtak filmkritikai érdemeiből, nem mintha értenék az előző mondatból bármit is.

szóval,

Ez egy társadalomkritika, sajátos, egyedi, de mindenképpen az az odabaszós fajta, ahol kendőzetlenül találjuk szembe magunkat három rendszer, három korszak visszásságaival, és akkor most egy kis középiskolai verselemzés, ahogy akkor sosem csináltam módon:
1. korszak, a világháború idején játszódik, mindenképpen egy monarchiából visszamaradt szubtársadalom, kvázi mikroközösség mindennapjai, sajátos megvilágításban.
2. korszak, feltehetően a szocializmus idején, de még mindenképp a "legvidámabb barak" jelző kiérdemlését megelőző időszakban játszódik, a kis közösség kitágul, és egy tágabb társadalomkritikát kaphatunk, rétegelemzés formájában, mely nem másra, mint a sportolók közösségére szűkítve fordítja visszájára a társadalmi ellentéteket.
3. korszak, napjaink bebábozódását, az elszigetelődést, mint az egyik legszörnyűbb társadalomrongáló veszélyt emeli ki...
hányok, persze nem a filmtől, mert ki tud nekünk már újat mutatni, ez sem több, mint egy disznóvágás, még ha ezt a disznót jelen esetben Lajosnak is hívják, és becses "lajosunknak", még vezetékneve is van.

nagyon ott van minden, Michael Jackson a falon, galambok a szobrokon, sztaniol a csokin, és ez csak a legvége a filmnek, hogy a harmadik trimeszter Kafkai életterére és cselekményvezető motívumaira ne is utaljak.

néhány héttel ezelőtt egy beiruti lakásba voltam hivatalos, a "télikert" egyik sarkában egy dohányzóasztal kerületű és magasságú asztalka köré kényelmes ülőalkalmatosságok voltak poroszos fegyelemmel odahányva. Az asztalkára meg több kiló nagy szemű orosz vörös kaviárt halmoztak fel. A második rész katarzis jelenetében összeszorult a gyomrom, a megdöbbenéstől, hogy mozi néző társam olvasmányélményei pont egy hajón találkoznak úti élménybeszámolóimmal, a filmvásznon.

tessék nekem elhinni, ebből a filmből klasszikust fog gyártani a magyar földalatti társadalom... segítek nekik, hivatkozzanak rám komolyan.

taxidermia, mint olyan?
azt hiszem nem egy filmet nézett velem az, aki egy percig is azon gondolkodott el, hogy a képernyő történései mit is jelenthetnek, vagy akár lehetséges-e, hogy valaki kivágja magából a saját szívét. Ezek jelképek voltak, a film minden egyes kockája önmagától elvonatkoztatott szimbólum, az egészet tekintve pedig nem más, mint egy félrecsúszott turha a XX. század legnagyobb találmányának helyettesítésére, a hajzselére.

te meg úgysem tudod, és a másnapos, alkoholszagú nyállal kevert kolbászdarabokat kenegeted a hajadba, hogy ha már emberek közé mész, az is álljon valahogy.

végszóként csak annyit, hogy aki engem olvas, az sem biztos, hogy felkészült erre a filmre.