néhány héttel ezelőtt még nettó 49ezer forintért lehetett Beirutba repülni... ma reggeli eddigi jegyárak 269ezer meg ugye az aprólék....

kurvák vére folyjon! ahogy azt tanult barátom szokta ordenáré módon üvöltözni mindenféle kerthelységekben meg árnyas fák alatt valamely magasztosabb okokból meg nem nevezett körútakon.

hát majd folyik is bassza meg.

Tegnapi telefonhívás:
- Akkor indulunk...
- Hova is?
- Beirut
- Ja igen.
- Reggel rendeld meg a jegyeket, még a hétre.


Szóval csomagolok... már megint.

jöhetnek az egérpaddobáló ellenforradalmár állatidomár kvékbajnok békeharcosaktivisták...

"Jaj a kis pöcs, mit rinyál? már béke van"
"Miért nem akkor ment ki, amikor lőttek?"

hát igen...

A malév még mindig nem indít járatot... (akit esetleg érdekel a malév visszafogottsága, annak emlékeztetőül: egyetlen malév gép zuhant le eddig "harci" cselekmény következtében. az persze nem most volt, hanem jó húszegynéhány éve... és persze nem máshol, mint Beirutban. - máig nem tudni, kik lőtték ki az utasszállítót...)

hát igen...

Előre félek megérkezni... látni majd a reménykedő mosolygó arcokat, barátokat, ismerősöket és a szomorúságot, amiről már most tudom, hogy könnyeket fog a szememből előcsalni, amikor meglátom majd a várost.

hát igen...

most már hónapok óta nem ettem rendes libanoni ételt... egy kicsit hiányzik a jó kis tengeri Ibrahim Sultana roston megsütve egy kis Tabulah salátával... inni a megszokott kávét.

hát igen...

na majd meglátjuk.