[médiakurva]

Beirut él és élni akar

Szeretteimnek és Barátaimnak, akik most az átlagosnál kicsit jobban aggódnak értem: "egyre jobb reszidovel lehet teljesíteni a Damascus-Beirut tavot..."

Indulás éjfélkor, érkezés kis késéssel, már a beszálláshoz is: Inkább ránk várjanak, mint nekünk kelljen a sok késő miatt annyit a gépen ülni...

Majd, nagyobb erofeszitesek nelkul, es tobbszori megallokkal (hatar, udito), valamint a Damascusi gep kesesevel egyutt is 7 ora elott mar Beirutba ertunk, fel nyolc se volt, amikor a Pigeons Rocknal kavezni szerettunk volna es 9-re a Rawche-t, a Hamrat, a Manara-t és utána a Mazraa-t is bejartuk. Amennyire csak lehetett megúszták a komolyabb károkat.

Szóval 8kor már a Starbucksban egyszer is mindenkorra továbbra is Venti Latte.
Közben a Barbarból beszereztünk két Zaataros és két Sajtos lepényt, zöldségekkel természetesen, és jól elhelyezkedtünk a Rue de Hamra felöli oldalon a három kisasztal közül a sarokhoz eső szélén.

Szóval a Maazra-t 9 előtt elértük... sok-sok ölelkezés, egy mondat többszöri elismétlése: hogy vagy? eseménytelenség, eredménytelenség, egy kávé, egy mosoly.... beszélgetés a Saeb Salem Avenue felett az erkélyen, ahogy azt kell, megbámultuk a kólahidat is, ahogy azt kell...

Aztán kisebb séta a tengerig, közben beszélgetés, helyzetelemzés, ingatlanpiaci körkép, árkalkulációk, spekulációk, majd irány a páblicplázs... a csajom kedvenc helye...
3-5 cm vastag olaj úszik még mindig a tengeren feketére festve a víz felszínét és feketével koszolva folyton a parti hófehér homokot. Szörnyülködés fotózás még egy kis szörnyülködés, még egy kis fotózás

Aztán egy rövidebb kiruccanás után észak Beirut - Aschrafie, az Ortodox negyed... onnan le az öbölbe. kerestünk egy eldugott partszakaszt rögtön a finomítokon túl... a víz tiszta, bár bemenni így sem mertünk, ellenben gyalogoltunk miatta kb 8km-et. Akinek ez mond valamit ez a hely valahol a City Mall környékén lehetett, túl a folyón... bár mi eléggé csalinkázva közelítettük meg a témát sok-sok beszélgetéssel és egy kebabhoz hasonlatos szendviccsel (ebben a formában még itt sem ettem ilyet...), igy nem igazán tudtuk megtartani a világszinten híres tájékozódóképességemet.

Visszaérve egy adag Haag&Dazs fagylalt... újra a legbelebb belvárosban... majd alig vonszolva magunkat (kb 60m-t kellett megtenni) irány az 5*-ra sikeredett szálloda 4. emeleti, és természetesen nyugati fekvésű lakosztálya... (a méret a lényeg??? mert ha igen, akkor ez a LAKOSZTÁLY kb 15 m hosszú, van benne konyhai rész is, meg naon-naon szép és tiszta és legbelebb belváros meg gecidrága 300USD, amit nem én nekem kell kifizetnem és már ettől is boldog vagyok...)

Aki lakott már a Golf Tower apartmanházban (a csajomtól lehet élménybeszámolókra számítani) az tudja, mit jelent Beirutban rossz körülmények között megszállni hosszabb időre... aki lakott már a cége álltal biztosított pizzériára épült apartmanban, ahol se áram, se melegvíz, akkor az is tudja, milyen Beirut sötétebbik oldala... aki lakott már a Hotel Mediterránban, az tudja miről beszélek, és képes felidézni milyen is ez szállodai körülmények között...

És hát van az úgy, hogy az ember a hosszabbik pálcikát húzza... ők a túlélők... ők élvezik Beirutot igazán...

Én voltam már a farok mindkét oldalán....

Fáradt vagyok, azt hiszem én most hazamegyek - mondta forrest gump
szeretném most én is ezt tenni... ehelyett inkább alszom egy picit.

régi bejegyzések | a blog kezdőlapja