19:45 - írta mediakurva aztán mégsem feküdtem le aludni... nem bántam meg...

az előző bejegyzést követően gondoltam egyet, és lesétáltam a Hamrába meginni még egy kávét... a kávét sakkparti követte és igencsak küzdelmes, ádáz harcban sikerült csak az általam vezetett csapatoknak megnyernie a mi kicsi kis háborúnkat.

tettestársam, aki erre az útra elkisért, igencsak jól sakkozik, meglepően jól... és még a starbucks kávét is szereti.

most szeretném bejelenteni, hogy habár a dollár - libanoni líra árfolyam továbbra is 1USD-1500Líra, az iránytaxiként is ismert "service" szolgáltatás ára igencsak megemelkedett (50%)... persze ha azonnal a soför kezébe nyomod a dellát, akkor nem mindig szól utánad, hogy 1500-at kér, merthogy eddig mindössze 1000 líráért bárhova eljutottál a városban...

érződik a háborús infláció... a benzin ára az eddigi 20 literenkénti 21000Liráról 24000-re emelkedett... bár a "zaatar with cheese" (ha jól irom, persze úgysem, a manusi) ára még mindig 500 líra, ha tehát ketten esztek és isztok hozzá két üditőt, akkor az még mindig 1500... de hát az a fránya iránytaxi...

a sakkot követően még elsétáltunk (iránytaxiztunk) a vidámparkhoz, hogy onnan gyalog közelítsük meg a világítótornyot... jelentem a torony áll, csak a "lámpái" vannak kilőve...

és mivel a torony áll és az élet, mint azt már kicsit korábban tapasztalatból tudtuk, nem állt meg, így a Palace Manara is üzemel!!!

Harcostársaim, Beirutszerelmesek! A város legjobb halétellelőhelye továbbra is működik. Szóval tettestársammal a hónomalatt átmentünk a neonfényes kapu alatt, lesétáltunk az étterembe, át a 200 decibel hangerővel üzemelő élőzenészek mellett ki a nyilt tenger partjára "épült" teraszra...

A csajom tudja miről beszélek... hiszen mégiscsak csütörtök este volt... azaz, mindenki a maga módján bulizni megy... és hát éppen csak 10 óra volt, azaz a hely még csak most kezdett el feltöltődni... legalább még asztalt is sikerült szereznünk magunknak...

Mindenekelőtt jó tudni, hogy a Palace Manara-ban felszolgált minden hal és rák Libanon folyóiból és tengereiből származik, ennek tudatában azért az átlagosnál egy kicsit elővigyázatosabban indultam el lefelé a lépcsőkön.

A ma esti választék nem volt annyira változatos, de amit ettünk:
Barracuda
Sultana Ibrahim
Schrimp
Csíkhal
meg még két másik fajta hal, akik nagyon csúnya állszerkezettel ellátott tengeri ragadozók voltak
... a nevükre sajnos nem emlékszem...

szóval tettestársam, akivel szinte azonnal sikerült megszerettetnem a zaatart, most végre megkostolhatta Libanon nemzeti ételét a Tabulah salátát. A hummust kicsit töménynek találta, de sikerült feloldanom a frissen sült rákkal és a többi földön túli finomsággal...

... almás sisha, talán a legkedveltebb és legízletesebb vizipipa amit valaha szívtam.

most olvastam egy jordán napilapban (erről majd később), hogy a vizipipa 10-szer ártalmasabb, mint a füstszűrős cigaretták... hát erről ennyit... és az arabok csak tudják... hiszen ők találták ki.

a vacsorát követően már csak arra volt energiánk, hogy a szállodáig elvitessük magunkat.
aztán valahogy úgy alakult, hogy hajnali 5-ig emésztettük dolgainkat...

na mivel világosodott, mostmár tényleg eltettük magunkat aznapra... hiszen reggel kelni kell, új nap jön.