néhány napja már írtam Zoráról és a szabadságról, Dobó Katáról és a szerelemről...

ezernyi oka van, hogy visszatérek a témához... aludni ugyan tudok tőle, de ettől függetlenül továbbra sem hagy nyugodni a téma... emberek haltak meg valamiért... valamiért, amit mi nem is tisztelünk... nem azért nem, mert ne akarnánk, csak éppen nincs rá szükségünk... igazából azt sem tudjuk mit jelent...

szabadság.

és már kapcsolsz is tovább, hiszen ma még sok-sok linket meg kell nézni, és az internet után a mainstream is fogjul ejt majd... azaz meg kell tudnod mi lesz ma este a tévében.

a XXI. század szabadsága százezrek számára nem más, minthogy szabadon táplálkozhat valamelyik gyorsétteremlánc, valamelyik éttermében, valamelyik akciós menüjét tömve szükre szabott szájába, a maradék szabadságot pedig felosztja a tévé-rádió-blog-pletykalap és természetesen a hentesnél és a fodrásznál is megtudhatjuk, mi az igazi...

Rambó az egy buzi...

Ettől függetlenül epedve várjuk a sokadik részeket az unottabbnál unottabb színészekkel előadott röpke szappanoperák 15 perceiben... két reklám közt szabadon.

És akkor most ez után a rövid előjáték után térjünk is rá a "hotel ruanda"-ra...

Amikor az amerikai (értsd átlagparaszt) beül a tévéje elé, hogy a helyi mozicsatorna főműsoridős szuperatrakciója szolgáltassa a háttérzenét a pattogatott kukoricához, és ha szerencséje van, akkor pont a superbawl-t adják... ha nem (ergo a sors nekünk, szintén átlagparasztoknak, ám mindenképp európaibb kultúrával élőknek kedvezett), akkor jöhetnek a sorban az amerikai akció filmek, az amerikai sorozatok, az amerikai szappanoperák, az amerikai politikai műsorok és más amerikai teleshopos baromságok után a francia filmek, a mexikói filmek, s valahol a legvégén egy-egy magyar produkció... mint például a szabadság, szerelem...

hidd el nekem... meg fog történni a csoda...
ugyanúgy, ahogy Moore bármikor vagy a Hotel Ruanda annak idején, a mi 56-os történetünk is fel fogja kavarni az amerikai tévénéző lelkét... sírni fog, oda fog ragadni a tévé elé, el fog gondolkodni azon, hogy ez akkor ott (itt) miért történt meg, és ha igen, akkor miért pont így?... és aztán pontosan ugyanaz fog történni, ami a II. világháborús filmek vagy a Hotel Ruanda megnézése után. Fogja magát és lemegy a közértbe kenyérért...

ennyi... mert kurva messze vagyunk, és nem is akar komolyabban belegondolni, csak ürügy kell a következő partin, hogy lássák majd, ő is kellően jól tájékozott és ha kell majd, akkor a helyi vágóműsorban ő lesz a következő milliomos, csak mert tudja majd: 56 az a magyaroknak fontos... ugye jól mondtam? mádzsárok?

ha minden jól megy Dobó Kata vagy épp Vajna, vagy Goda Krisztina vagy valaki más (minden csak attól függ, hogy jelölik a filmet) kap egy nem is annyira apró arany szobrocskát nevezett Oscar-t. és akkor jó lesz.

Ünnepeljük a saját 56-unkat, érezzük át a történelem jelenlétét, de ne higgyük el, akár csak egy percig is, hogy bárki bármikor is 2 percnél fontosabbnak tartotta a mi szent forradalmunkat...

És hogy miért is írom le ezeket a szentségtörő gondolatokat a mi kis 56-unkról?
Csak eszembe jutott egy másik 56... az a bizonyos Szuezi 56... amikor is a zsidók megtámadtak egy arab országot... nem, természetesen nem hiszem, hogy a mi 56-unkat azért nem védték meg az amerikaiak, mert hirtelen oda kellett vonulnia az egész "szabad" világnak testületileg... nem... valószínűleg akkor sem jöttek volna be, ha előtte-utána se korea, se vietnám se semmilyen más esemény ne zavarta volna az amúgy sosem csalhatatlan amerikai külügyi politikát... kár bármilyen módon is belekeverni 56-os visszaemlékezéseinkbe az amerikaiakat...

ők ugyanis lementek kenyérért.

ahogy én is lementem, rögtön miután megnéztem a hotel ruanda című filmet...
sokat gondolok arra a filmre, a történetre, az áldozatokra... ha jól emlékszem shanghaiban láttam, nem mintha ez bármit is jelentene... csupán az emlékek egyértelmű képbehelyezése miatt...
a legurottam kenyérért képet tisztítandó egy nemműködő elektromos kerékpárral ugrottam le a 28. emeleti apartmanból, a mintegy 20 utcára leledző francia pékségbe azért a bizonyos kenyérért... ez ugyanis nem a legelterjedtebb eledel kínában.

de ez már megint csak egy másik történet.