09:05 - írta
mediakurva
enyhen savas, egy picit sos, idealis zsirosabb nagy husvacsorakhoz, tokeletes kiegeszitoje az Ararat-nak vagy egy pohar mas nemes konyaknak... eros szerb cigarettat javasolnek hozza, es hosszu, hideg, teli ejszakakat.
Borjomi nem mas, mint (legalabbis szamomra) Gruzia egyes szamu exportcikke, jelkepe, s talan egyik legfobb beveteli forrasa...
Borjomival valamikor az ezredfordulo tajekan ismerkedtem meg Budapesten...
A Lukacs furdotol a Margithid fele haladva volt jobboldalon a turbehez felmeno kis utcacska elott egy kellemes kis etterem. "Georgian" vagy valami hasonlo volt a neve, egyertelmu utalaskent arra, ez az etterem nemzeti konyhat uzemeltet, meghozza nem akarmilyet, gruzt.
Furcsa arcok jartak oda, osztalyon feluli kiszolgalasban volt reszem, az etelek utanozhatatlanok voltak, az asvanyviz pedig sos... o volt az: Borjomi.
Aztan par evvel kesobb valami homalyos cikk remlett fel bennem, hogy olvastam vagy lattam talan, valami balhet ahol gruzok voltak az egyik ismeretlenbe helyettesitve... vegul is az etterem bezart, a gruzok pedig (ha jol tudom) athelyeztek Becsbe torzshelyuket... nem kis banatomra.
Aztan egy alkalommal a Covent Garden egyik alagsori ettermeben hagyomanyos "pork&kidneys pie"-t fogyasztottam, amikor is pincerunk (a nevere mar sajnos nem emlekszem) kelloen huvos modoraval (elvegre julius volt) javasolta, hogy a desszerthez (ami egy nagyon edes, de kelloen citrusos parfe jellegu grillazsos valami lesz) fogyasszunk specialis, egzotikus es mindenkepp egyedi elmenyben reszesito asvanyvizet... legyen.
Aztan, mint a szentgralt, meghozta asztalunkhoz Borjomi-t... amugy kifejezetten illet a citromos-narancsos-edes iz melle.
Es hogy miert most irok errol a csodarol?
Kievben (bar ezen nem lepodtem meg annyira, mint a londoni eseten) borjomit hoztak a vacsorahoz...
es hogy miert esik szo a konyhabutorrol?
Kiev egyik legpuccosabb, legbatrabb, legkihivobb, tehat legfelkapottabb, legsznobabb ettermenek konyhabutora egy az egyben olyan alapokbol epitkezik, mint amit sajat magamnak terveztem szereny kis otthonomba...
volt egy aprosag, ami felkeltette a figyelmem:
sargarez csovek haloztak be a konyhabol kiindulva az egesz kocerajt. a csovek a konyhan is tulmentek valahova hatra a hutohaz fele... a masik vegug pedig a pultoknal landolt... ahol sorcsapok voltak a vegein... elgondolkodtato es erdekes kerdes: a sort hany meterre lehet csovekben elpumpalni ugy, hogy az meg elvezheto legyen?
A sárgaréz cső lehet, hogy csak a csőposta maradványa a múlt századból.