22:10 - írta mediakurva

na és? kérdezi azonnal a nyájas olvasó. mi ebben a nagy szám? Hát csak annyi csókolom (és már veszem is a mély levegőt, mert itt kérem demonstráció is lesz/kell majd, hogy tapsolhasson a nagyérdemű), hogy én egyszerre mind a négyet be tudom venni a számba.

ezt a felettébb érdekes képességemet/hiányosságomat persze nem soroltam fel eddig egyetlen szakmai önéletrajzomban sem. Talán nem is volt rá szükségem (persze volt egy-két állás, amit nem kaptam meg, de sosem gondoltam rá, hogy ezt az információt is bevessem), legalábbis mindig úgy éreztem, hogy ha önmagamért nem kellek az aktuális/potenciális munkaadónak, akkor ne valamilyen természetfeletti szuperego bűvkörébe vonva hozza meg szubijektív döntéseit.

egy időben (valamikor a 80-as évek végén) megpróbáltam visszaszorítani a képességemet. Próbáltam feszesen járni-kelni, egyenes derékkal kádba ülni, és mellőzni minden olyan kényelmes pozíciót, mint mondjuk a "tévé előtt könyöklős törökülés"-t, ahol 50cm-nél jobban megközelíthette a nagylábujjam az ajkaim.

a legnagyobb problémát azonban nem ez, hanem a 90-es évekre újra divatba jött cipőfűző... lekerültek a tépőzáras és belebújós mokaszinek, papucsok, és megjelentek helyettük a bakancsok és saruk és még ki tudja milyen névvel illetett olasz-svéd-jakutszk cipőmodellek. a csábítás a cipőfűző bekötésékor oly magas hévvel veti rám magát ilyenkor, hogy nem egyszer azon kaptak ismerőseim, hogy az lépcsőházban visszafordulva egy-egy születésnapi zsúrt követve szomorúan konstatálták, hogy a hátamon fekve az előszobában próbálom kihúzni ujjaimat a számból.

a nagy hátrafordulás.

az ezredforduló mindenkinek más okból emlékezetes. nekem mindenképp a szent fogadalmak és a teljesen kontrolálatlan részegség már-már kellemetlen elegye jutott. A történet valahol ott ért el a katarzis állapotába, amikor a szent István Bazilika (ez lényegében a történet címében is szereplő szent fogadalom névadójaként jelenik csupán meg) harangjai megpróbálták elütni a éjdelet, de az éppen aktuális/regnáló kántor ultipartiba bonyolódott a tér oldalában rendszeresen csövezés céljából felvonuló Z. Ferenccel és F. Nándorral.

Nándi óvatosan bemondta a piroshúszszázultit, majd megindult a 7-essel.
Én épp kimondtam a boldogító nemet lábujjaimnak, és életem során először, konfliktusmentesen bekötöttem a saját cipőfűzőimet.
A pap pedig káromkodva rohant át a padsorok között, mivel a kántor nem csak a harangot felejtette el meghúzni, de bizony az éjféli misékre oly jellemző egyházi liturgia más fontos lépéseit is kifelejtette (s ezáltal a kerületi papokra erőltetve), általuk is elmulasztottnak tekintette az új évezred eljövetelét.

Ma reggel ezredéves balsorsra ébredtem.
Valahogy úgy csavarodtam az éjjel, hogy reggeli első gondolatom az volt, hogy most azonnal befekszem mellé. Hál' istennek a balsors hamar továbbált, így csak én, és az én nagyábujjaim maradtak velünk a számban.

Most terapeutát keresek. jót, olcsót, diszkrétet.