01:04 - írta mediakurva

Az egész valamikor a 90-es évek második felében történt. Ifjú médiamunkásként, az aktuális vizsgák többé-kevésbé sikeres elfogyasztását követően ráöntöttünk a garatra... csak úgy okosba. ittunk is amíg a hajnal hasadt, aztán már nem tudtunk megállni se a lábunkon, szó se többet, figyeltük a lélegzetünket be... ki... és csak úgy keresztben feküdtünk a padon.

Addig műveltük ezt a mozdulatsort (merevrészegség), míg nem lencsevégre kerültünk... japán túristák kisebb csoportja belehelyezett minket az aktuális, lovasszobor - halászbástya - nagyboldogasszonytemplom (mátyás) - Maki - Taki - Oshi kompozícióba... nem volt nehéz, éppen akkor távozott az epém jelentékeny százaléka a lovasszobor tövére.

Nem volt felhőtlen a mosolyuk... az enyém sem.

"this is the hungarian reality!" - kapták meg a rövid tömör országimázst, amit torokhangokból meg tudtam fogalmazni.

A japán túristák elmentek... a fotó pedig, a jeligével azóta is azt várja, hogy egyszer valami világböngészőben megtaláljam valami öreg japán világtúrista legféltettebb kincsei között... jelszóval védve.

Szót se többet róla, szólt barátom, és már táncoltunk is tovább a 3. évezredbe.

Ma reggel arcul csapott a történelem. nem, nem a képeim láttam vissza, amint ndk tornásznak öltözöm, és próbálom bekapni a legnagyobb lábujjam (ezek a képek sem kerültek még elő - köszönet a tervezőnek), csupán újra szembesülnöm kellett a magyar valósággal.

Magyar valóság I.
a UPC kábelez... nincs is ezzel semmi baj. Tegyék, ettől lesz majd mindenki médiakurvakonform. mert majd a 11 éves kisgyerekek az én trágár mocskos ajkaimról harapják le édes anyanyelvünk titkos praktikáit. A kábelezés az utcá történik, bizonyos díszburkolat felszedésével, majd a kábelezést követően, annak szakszerű visszahelyezésével.

a UPC kábelez... 8! ember dolgozik 2 méteren. Első ember egy kisteherautó platójáról leadja másodrendű vádlottnak fentebb megnevezett utcakövet (született díszburkolat), majd ez átkerül harmadrendű vádlott kezébe, mintegy 30 cm-re vagyunk ekkor már a platótól. Negyed rendű vádlott a sorból kidőlve (innen már tudhatja a nyájas olvasó, hogy élőláncot alkotott korábban megnevezett 8-as brigád), kicsit hátrébbről szemléli az eseményeket, ötöd, hatod és heted rendű vádlottak egymás kezéből lopják ki azt a bizonyos forradalmi követ. Nyolcad rendű vádlott pedig, elhelyezi azt, kis kalapáccsal szakszerűen, annak a bizonyos kőnek a végleges helyére. A fájdalmas az egészben igazából csupán az, hogy első rendű vádlott akkor helyezi a futószalagra a következő áldozatát, amikor nyolcadrendű vádlott már végzett...

Magyar valóság II.
Gipszkartonos brigádérkezik... késik 5 órát. munka: 1 db 2méter széles 4m magas fal lebontása (gipszkartonból) és 1db 1méter széles 2m magas ajtó begipszkartonozása... nem tudom mekkora munka.

Gipszkartonos brigád érkezik... a munkára ők 3 órát számolnak, azzal a kitétellel, hogy ma megcsinálnak mindent, de(!) festeni csak hétfőn fognak. Legyen... addig én nem hédereznék itt, majd visszajövök. Én el... gipszkartonos kurva anyja brigád pedig nekikezd... 2 óra múlva rájuknéznék... nagyfal félig(!) szétverve(!) kisajtó tárva-nyitva...

Telefon... a brigád levonult... mivel péntek révén korábban akartak végezni... nem gond... nem szóltak... nem gond... ez a magyar valóság...

CSAKHOGY... hogy ott baszná meg mindet a kétszázhúsz... az összes gané szar, amit levertek a falból, gipszkarton aprólék, falecek, szegek, csavarok. az a nappaliképesség teljes rovására történt, nagyjából 30négyzetméter csatateret kialakítva az amúgy nem túl tágas, és feltehetően méreteivel korlátot szabó területen.

Nálunk nem divat magunk után elrámolni... a nap végén nem divat a szerszámot elrakni, a koszt felsöpörni, ha kell sitteszsákba tenni... nem bazdmeg...

a számlán mégis szerepel. ez a magyar valóság.

és ilyenkor azon gondolkodom, miért is ne mehetnék fel a várba, odahányni az epém másik felét nagykirályunk lovasszobrának lábához.

csak a rend kedvéért.