« JHSZKF 200-ért   snackmedia fogyasztóknak »

Tupolev Tu-154


Nem hittem volna, hogy újra ülök tupoljeven... és igen. Szerdán megint felülök egy igazi orosz gépmadárra...

Hogy mindez miért érdekes?
Well, önmagában már az is érdekes lehet, hogy oroszországba megyek tévét csinálni, és ezzel elkezdem kiellégíteni azok vágyát, akik szeretnének betekintést kapni arról, hogyan is kell mindezt, másképp megfogalmazva önmagában is érdekes lehet egy út, amit egy médiacsináló tesz meg, munkája végzése közben...

mégsem ezért vagyunk most itt...

Mi is történt velem legutóbb, amikor Tupolev-vel repültem:

overbooked gép
ez persze gyakran előfordul, szót se róla többet...

lejáró ülések
ez azért már nem mindegy... az egész úgy kezdődött, hogy wc-re akartam menni... az ülés pedig jött velem... "csókolom" sztyui néni tessék mán ide hesszolni és csinálni valamit, merthát ugye, mégsem ülhetek itt a kaukázus felett (éppen ott repült el a tu154-esem), egy ilyen lejáró polifoam-on, mert nem tűnik számomra túl biztonságosnak... sztu odabambult, értetlenül és szemrehányóan pillantgatott felváltva, és megkért, hogy azonnal üljek vissza a helyemre, és különben is, éppen italokat szolgál fel...

dohányzó utastársak
régi történet tudom... és sokan hallották, hogy valaki látott már valakit, akinek a szomszédjával megtörtént... hát én lenni nagy fehér utazómágus, aki mellett furcsa jelenségek történnek, így hát velem meg is esett, hogy egy alkalommal a mellettem ülő (egyébkén orosz nemzetiségű) repülést felettébb nem kedvelő utastársam annak rendje módja szerint a söre mellé rágyújtott egy mezitlábasra... nah... volt is füst meg felfordulás, nem kicsit... tudod bazdmeg ez nem a szabolcsi gyors, mondtam volna hirtelen felindulásból, még a helyzet komolyabb felmérése előtt... aztán maga a pilóta jött segítségünkre...
A sztori röviden:
Sztyui: - Kérem olcsa el
Oroszdohányos: - nemótom, amikor iszom, mindig dohányzom, most iszom (mutat a sörére, sokat sejtetve), tehát dohányzom is...
Sztyui: - ezt nem teheti kérem, olcsa el...
Pilóta: - én most kijöttem a pilótafülkéből, és addig nem megyek vissza, amíg maga nem oltja el a cigarettáját...
Oroszdohányos: - nem érdekel, akkor sem oltom el
Pilóta: - rendben...
Ebben a pillanatban elkezdett süllyedni a gép... (tegyük hozzá, ez valszeg jól begyakorolt szituáció volt)
Oroszdohányos: - uhhgr - és már oltotta is el a cigarettáját, rémült arccal csatolta be magát és innentől már nem is mozdult egészen a gép megérkezéséig...
Pilóta: - nah... - és már ballagott is vissza a helyére...

repülő utasok
repülnek az utasok, ez persze nem egy etvasz, hiszen azért fizetnek... egy alkalommal viszont a gépen belül sikerült repülnöm... éjszakai utazás révén, és mivel a gép koránt sem volt túlfoglalva, kihasználtam az adandó alkalmat és a gép hátuljában ráakadtam három üres székre, amin el is helyezkedtem, annak rendje-módja szerint alvást szimuláltam...
aztán jött a vihar... és a vihar, hááát nem volt kicsi... történt tehát, hogy a saját súlypontom 10.000 méter után még vagy 1.2 métert emelkedett, és egy sorral hátrébb landoltam a sorok között... hááát jobban szerettem volna a sorok közt olvasni, mint repülni, dehát... tud bárki arról, hogy rajtam kívül bárki egy jegy áráért kétszer repült volna? és mindezt egyidőben?

Na ilyen előzmények után vágok majd neki szerdán Moszkvának... egy eredeti tu-154-sel...
várom már nagyon
16:19 | 1 komment
Kategóriák: platonism Címkék: 2007, moszkva, oroszorszag, respect, televizio, vodka
írta: mediakurva

Eddig 1 komment érkezett ()

Mondj valamit

A szövegben nem lehet HTML-t használni, a linkeket pedig automatikusan aláhúzzuk. Az email cím megadása kötelezõ, de az oldalon nem jelenik meg. Ha van felhasználóneved, itt bejelentkezhetsz.






Az IP címedet megjegyezzük, de ezt csak a komment spam jellegének vizsgálatához használjuk fel.