23:45 - írta mediakurva
Valahogy mindig úgy alakul, hogy jó sztorikat kell mesélnem az útjaimról... vicceseket, egyedülállókat, repüléssel kapcsolatos pozitív kicsengésű életvidám jeleneteket, gondoltam összegyűjtöm életem 5 legszőrnyűbb repülős történetét....

5.
Hong Kong reptéri alkalmazott csuklódat rángatva vonszol magaután őrült tempóban, hogy elérj egy menetrendszerint naponta 14-szer közlekedő Shanghaiba tartó gépet, s közben azt magyarázza, hogy az esőköppenyt mindenképp vedd fel, egyfelől, mert orkán erejű vihar van (köszike, biztos, hogy ezt repülés előtt kéne bejelenteni?), másfelől pedig mert a géphez induló busz már elindult, úgyhogy majd a szabadban kell várnom egy kicsit, amíg visszaér az autóbusz.

4. 10 000 GBP-nek megfelelő euró begyömöszölve az útlevél és a jegyhez tartozó boríték közé, mindez a nadrágom első zsebében úton Londonba (máig nem értem, miért az első zsebembe csúsztattam be, és utána miért kellett otthagynom és végigszenvednem az utat azért, mert vágta a boríték a combomat), mindezt azért, hogy a reptéren átadva azonnal vissza is fordulhassak és mégcsak egy kávét se ihassak meg egy Starbucksban.

3.
BP-Beirut járat törlése miatt BP-Bécs-Prága-Athén-Beirut útvonal összesen 27 óra alatt (eredetileg 3,5 óra, kocsival cc 25), mindeközben a csomagjaink egy részét elhagyták Milánóban(!!!)

2.
Frankfurt-Shanghai járaton elfogyott a rövidital, az utasoknak ugyanis nem marad más szórakozása miután tévedésből harmadjára adták az akkor éppen sikeresnek hitt eonflux című opuszt... a sztui magyarázkodott, de ettől még pár száz ember a falat kaparta. A változatosság kedvéért hazafelé még egyszer levetítették...

1. Megosztott fődíj, márcsak azért is, mert ugyanannak a légitársaságnak a "sikere" és mert mindkét esetben Tu-154-es valamint Ukrajnával összekötött desztinációról volt szó:

1.a
lejáró ülések
az egész úgy kezdődött, hogy wc-re akartam menni... az ülés pedig jött velem... "csókolom" sztyui néni tessék mán ide hesszolni és csinálni valamit, merthát ugye, mégsem ülhetek itt a kaukázus felett (éppen ott repült el a tu154-esem), egy ilyen lejáró polifoam-on, mert nem tűnik számomra túl biztonságosnak... sztu odabambult, értetlenül és szemrehányóan pillantgatott felváltva, és megkért, hogy azonnal üljek vissza a helyemre, és különben is, éppen italokat szolgál fel...

1.b
dohányzó utastársak
régi történet tudom... és sokan hallották, hogy valaki látott már valakit, akinek a szomszédjával megtörtént... hát én lenni nagy fehér utazómágus, aki mellett furcsa jelenségek történnek, így hát velem meg is esett, hogy egy alkalommal a mellettem ülő (egyébkén orosz nemzetiségű) repülést felettébb nem kedvelő utastársam annak rendje módja szerint a söre mellé rágyújtott egy mezitlábasra... nah... volt is füst meg felfordulás, nem kicsit... tudod bazdmeg ez nem a szabolcsi gyors, mondtam volna hirtelen felindulásból, még a helyzet komolyabb felmérése előtt... aztán maga a pilóta jött segítségünkre...
A sztori röviden:
Sztyui: - Kérem olcsa el
Oroszdohányos: - nemótom... amikor iszom, mindig dohányzom, most iszom (mutat a sörére, sokat sejtetve)... tehát dohányzom is...
Sztyui: - ezt nem teheti kérem, ócsa el...
Oroszdohányos csóválja a fejét
Pilóta: - én most kijöttem a pilótafülkéből, és addig nem megyek vissza, amíg maga nem oltja el a cigarettáját...
Oroszdohányos: - nem érdekel, akkor sem oltom el
Pilóta: - rendben...
Ebben a pillanatban elkezdett süllyedni a gép... (tegyük hozzá, ez valszeg jól begyakorolt szituáció volt)
Oroszdohányos: - uhhgr - és már oltotta is el a cigarettáját, rémült arccal csatolta be magát és innentől már nem is mozdult egészen a gép megérkezéséig...
Pilóta: - nah... - és már ballagott is vissza a helyére...