Amikor legutóbb Párizsban jártam, délután érkeztem, és egy álmos hajnalon távoztam... amilyen hirtelen jöttem, olyan sietősen távoztam... talán még a szállodai számláim sem rendeztem teljesen.
Itt Rotterdamban nagyon hideg van... Hogyan kerultem ide? Magam sem
tudom... Megerkeztem, felvettek a repteren, elvittek egy piszkosul elegans
etterembe, beszelgettek velem a piszkos uzleti dolgokrol, aztan elkezdtunk
enni...
A repteri gyerekek nagyon hangosan tudnak jajveszekelni, leginkabb
a duty free shop elott, ott is leginkabb az italszekszional... Erdekes... Onnan
alig 3 meterre hegyekben all a csokolade diszdobozban... Ez a
szocializacio...
Figyelem, megkerjuk Meleg Mark, Meleg Nikoletta, Meleg Orsolya es Meleg Sandor nevu utasainkat, hogy faradjanak a 13-as kapuhoz...
Huuuu de meleg van itt.
annyi hosszú év küszködés, fáradtság, vesződés... de megérte... a sok-sok replica és fake óra után, végre itt az igazi és megismételhetetlen, az utánozhatatlan és felülmúlhatatlan... az első órám.
jelzem az ékezetek mellől az időpontok is lekerülnek, van helyettük tömény ömlesztett beszámoló, minden ami a legutóbbi utamból eddig kimaradt.... ez tehát a hosszabb, vágatlan, szennyes kiadás... tessék olvasni, csámcsogni, szeretni.