16:19 - írta mediakurva Amikor legutóbb Párizsban jártam, délután érkeztem, és egy álmos hajnalon távoztam... amilyen hirtelen jöttem, olyan sietősen távoztam... talán még a szállodai számláim sem rendeztem teljesen.

Valahol a La Fontaine mentén szálltam meg, a Loulou nevű panzióban, egy olyan környéken, ahol nem én voltam az egyetlen idegen.

Az érkezésem persze kellően szürrálisra sikerült... talán éppen Londonból, vagy valamelyik más európai fővárosból menekültem... hogy mi elől? már magam sem tudom.

Valahogy csak az számított, hogy ne ott legyek, ahol épp vagyok. Így jutottam el ahhoz a bizonyos toronyhoz is, ami megépülte óta Párizs jelképévé vált... és egészen addig, amíg fel nem kerültem a tetejére, mindig minden körülmények között azt hangoztattam, hogy sosem fogom megmászni.

Aztán persze néztem impresszionistákat a pályaudvarból épített múzeumban, és ittam rosé-t és ittam kávét és ittam, amit csak értem, legfőképp abszintot...

Legutóbb, amikor Párizsban jártam, nem találtam a fejem... Párizs ellopta az összes ép gondolatom, rabul ejtette, és fogva tartja, azóta is.

Holnap reggel felülök a repülőre... megyek visszaveszem, ami az enyém!