[médiakurva]

gyors kiutazást követően még gyorsabb munkavégzés... kinti televízióban körbevezetés, dicsekvés, hogy milyen fasza és jó csávók vagyunk - mármint ők... (tényleg ezt kell nekem hallgatnom?)

mindegy... ha francia barátainknak ettől áll fel este, ám legyen... bőszen bólogatok és próbálok érdeklődő sőt néha csodálkozó képet vágni ahhoz, hogy jééé és tényleg? és már ilyet is tudtok?

beszarás, hogy emberek tőlünk nyugatra azt gondolják, hogy azzal, hogy oda születtek, ahova, máris felsőbbrendű és természetesen okosabb és jóravalóbb nemzet tagjaiként ők maguk is okosabbak és felsőbbrendűek lesznek...

Pierre (az egyszerűség kedvéért hívjuk így a francia kapcsolatom)

Pierre, ígérd meg nekem, hogy minden működni fogok!
Oui - hát pelsze balátom codálatosz együtt dolgozni ilen kollégákkal, akik ennyile éltik a dolgukat... oui...

ez volt az a pillanat, amikor már nem tudtam eldönteni, hogy még mindig magáról beszél-e és nekem próbálja újra és újra eladni magát, vagy most az jött, hogy nyaljuk ki a kliens seggét...

rövidre zártam, megköszöntem, és amilyen gyorsan érkeztem az épületbe, ugyanúgy távoztam is...

taxi! vigyen a Musée D'Orsay-ba
- Ó, kultúra csodálatos anyja, de csodás, csak nem a nagy francia festőket és ugye a művészet és mi franciák...
- Shut up! - zártam rövidre a bájcsevejt, csak így angolosan... ájmín kedves mösziő nem művelődni megyek, hanem a múzeum oldalában van egy kedvenc kis kávézóm, oda tartanék meginni egy kaféolé-t ha volna oly szíves...

Rövid párbeszéd a pincérrel, fogjuk rövidre, kávézni fogok... értett mindent, csinálta a dolgát, minden felesleges franciásság és más úri huncutságok nélkül... oui, ahogy kell...

Séta a Szajna felett/mellett a folyó felé és el onnan.... aztán mindenféle köz kerteken át vezet az út, még egy-két bagettest is útba ejtettem, aztán templomok és azok kertjei következtek...

És egyszerre, mint derült égből villámcsapás belémnyilalt, hogy valami nincs rendjén...

nem éreztem jól magam... akkor (tegnap) ott, és ahogy én éppen Párizsban voltam... nem volt jó nekem... fogtam magam bevágtam az ajtót magam mögött az első taxiban és kiparancsoltam magam a reptérre... magam sem tudom miért... 5 órával az indulás előtt.

aztán felszálltam és akkor realizálódott bennem, hogy futva hagytam el Párizst, mint egy bukott hadvezér...

UPDATE:

Pierre, hogy nem basznál lovat a barátaid hátán...
Sokat ígért és be nem tartott cselekedetei a franciáknak ma hajnalban gyarapodtak picit...
- elutazdtam Párizsba
- többször végighallgattam, hogy milyen fasza csávók
- körbejártam a koszos tévéjüket, hogy minden milyen szép és milyen jó
- meg kellett csodálnom az összes technikai kütyüt és helyeslően hümmögnöm...

Erre a vadparasztok ma hajnalban, amikor el kellett volna indulnia a brand new és fasza kis saját műsorunknak, elfelejtettek megnyomni egy gombot, és baszott az egész elindulni...

Igaz, hogy emiatt én most 7 országgal kommunikálok 2 telefonon és interneten, igaz, hogy emiatt borul az egész Moszkvai projektem, mert megint nem tudok arra koncentrálni, amire kéne... ezek a tahó franciák, értsd TAHÓ ahogy írom a büdös parasztnak egy darab gombot kellett volna megnyomnia, azt is elbaszta...

nem baj, ma este újra próbálkozunk... ennyit a franciákról, eddig sem volt a szívem csücske ez a nemzet, ezután sem fogom őket jobban szeretni...

ehhhh

Kategóriák

@parizs

Címkék

2008 , hideg , munka , parizs , repules