07:40 - írta mediakurva úgy ébredtem, hogy fáj a hátam, persze kicsit összefolynak ezek a dolgok, vagy képzelem, vagy valóban elalvás előtt már fájt, s akkor úgy képzeltem alszom majd rá egyet

visszakézből pofon magamnak az első megoldás feltálalásáért, miszerint mi lenne, ha bekapnánk egy fájdalomcsillapítót? én és a fájdalmam, mi ketten, hogy egyből hárman legyünk.

tegnap olvastam egy kérdést hazugságokról és vágyakról, meg arról, hogy mi történik akkor, ha találkozunk azzal a képpel, amit magunkról másoknak festünk.

lehet, hogy csak rosszul fordultam álmomban?

állandó hasongépelés, még hogyha fontos dolgokkal tölteném el az időt, de még arra sincs, hogy kávékat főzzek, csak a gyárba járás, és a gyár körüli dolgok...

tavasszal mindenhol a nagytakarítás a jellemző, ilyenkor megkérjük a kertészt, hogy azt az ágyást, most ne nagyon basztassa, mert virághagymákat raktunk bele, és különben is, fűmagot is szórtunk.

azt mondjuk nem hiszem, hogy a munka ártott volna neki... rég nem dolgozom azokat a cipelős munkákat, amikről korábban csak álmodni mertem... csak a klaviatúrák, azok kopnak az ujjaim alatt rendületlenül.

2 slide között egy blokk és a flowchart sem maradhat ki... bár a ristretto-mat ízlelnék olyan vehemenciával, ahogy a cashflow terveimre vetik magukat... hiába nah... ilyen aljas dolog ez a televízió...

lehet, hogy csak valami pszichoszomatikus fájdalom és a valóságban nem is tartoznak hozzá fizikai tünetek? az is lehet, hogy mindezt csak álmodtam, és ha jobban belegondolok nem is fáj a hátam?

Persze az is lehet, hogy már rég elbántam vele, s ez csak egy homályos emlék a múltból, ami arra próbál csupán emlékeztetni, hogy én is csak ember vagyok, törékeny, ütődött, kiszámíthatatlan.

elvégre húsvét van... ha a keresztre nem is másztam fel, mint sokan előttem, legalább egy apróbb hátfájásom legyen, nemigaz?

meg kellene locsolni a növényeket a lakásban... a kerti zöldek kezdenek előnyt élvezni, elvégre tavasz van, őket meg ugye felváltva öntözi Holle anyó (ehhh, őt hogy kell írni?) és Nap nővér meg a Hold fivér... és néha a kertész, aki hetente jár.

Költözik a konyha, s vele mennek a fűszerek is... az egyetlen kérdés, hogy pontosan hol fogják folytatni karrierjüket... én egy külön hűtőt szánnék nekik, meg a kávéimnak, és akkor ott hédereznének a borok is, csak nem zavarnák egymást...