[médiakurva]

Ki vagy "te",hogy igy beszélsz ill. igy irsz? Azt hiszed,hogy ilyen belőtt állapotban te vagy az "Isten " cerkája? Az irásod igen, igen nagy tudományos felkészültségre vall.Mutsd meg anyádnak amit költöttél és ha elolvassa és nem csap a földhöz mint az orrváladékot akkor nem is csodálkozom rajta sem,hogy ilyen nagy barmot ellet.

Elolvasom »

néhány kérdés, egyszerű válaszok. a gép dobja a diagnózist, te meg majd szépen eldöntöd ki vagy. érdemes végigcsinálni.

Elolvasom »

délután (este) 6 van. koromsötét. lassan elindulunk, hogy a téren átsétálva, bevessük magunkat az arénába, kiev egyik legfelkapottabb szorakoztató központjába. ideális helyszín és időpont az első csík elszippantására.

Elolvasom »

és az álom meg mindig ott van a füledben, mert az a kurva dal nem hagy nyugodni

Elolvasom »

mindig a grammok...

egy éve ilyenkor az volt a legfontosabb, hogy a megfelelő mennyiségű elemi anyag meglegyen, a legfőbb mértékegység a gramm volt...
egy pár napja meg megint... csak most már mást méregetek... de még mindig a gramm a legfőbb mértékegység...

Ugyanakkor, ha hirtelen megállsz, rád tud szakadni az univerzum összes tudása, egyetlen pillanatba sűrítve a világ minden korábban élt szerelmének történetét, a megoldást a betegségekre, és felfedezésre váró problémákra.

Elolvasom »

igen - nem - igen - nem - igen - nem - igen - nem - igen - nem - igen - nem - igen - nem - igen - nem - igen - nem, vagy inkább csak nem tudom.

Hát ennyit a hullámok vizsgálatáról.

Elolvasom »

de milyen hét év volt ez. tiszta, szomorú, boldog, unalmas

Elolvasom »

a harmadik megígéri, hogy legközelebb eltöri a kezed, a negyedik nem akar kommunikálni

Elolvasom »

minden bizonnyal ez volt eddigi életem legfinomabb péksüteménye...

Elolvasom »

aztán lecsapom, mielőtt felvette volna... persze, hogy visszahív... az egy másik történet volna, ha nem tenné...

Elolvasom »

aztán kitalálod, hogy takarítani fogsz...

Elolvasom »

számolatlan mennyiségben iszom a kávét...

Elolvasom »

nem az a klasszikus hasmenés, de eléggé kellemetlen...

Elolvasom »

Néhány évvel ezelőtt vicces keverékét sikerült magamra öltenem a narcolepsy-nak és az insomnia-nak...

Elolvasom »

persze majd mindenből tanulsz, legalábbis ezzel a felkiáltással kezdődik a nagy túra... ugye... persze... aztán ma mégis elfogyott 12 szál cigaretta... egy tucat füstrúd még nem a világ... ennyit az akaraterőről és az erkölcs diadaláról...

majd ma, és persze ezzel a gondolattal együtt nyúlsz a dobozért...
hiszen csak még egy szál cigaretta, és nyugodtabb álmok jönnek...

vagy mégse kellene?
ezt most megállom... még

Aztán, amikor már nem bírod ki, és eszel valamit... szinte azonnal meg fog romlani a szádban... keserű lesz a vaj, savanyú a tej... érthetetlen...

éhes vagyok... úgy harapnék valamit... mondjuk egy salátát... vagy valami más zöldséget... vagy legalább egy kis lidocaint, hogy elzsibbadjon az ínyem... és ne azon gondolkodjak, hogy aprítom fel a zöldfűszereket...

hihetetlenül érdekes, hogy amikor nem akartam kitisztulni, addig nem is foglalkoztatott a dolog, ha néhány napig nem jutottam droghoz...

tegnap este lemondtam az utolsó szállítmányt... persze biztos könnyebbnek érezném a leszokás menetét, ha frissen szívtam volna...

nem akarok mindent megenni, nem akarom, hogy a drogfüggőségből ételfüggőség, vagy blogfüggősség vagy úgy általában bármilyen függőség alakuljon ki...

cigarettáztam ma...
hihetetlenül nehéz... de ha jól tartom magam, akkor ma mindössze az egyötödét szívom el az átlagos napi adagnak.

azért arra nem gondoltam, hogy a szagok lesznek a legkevésbé elfogadható ingerek mára... egyszerűen nem tudom eldönteni, hogy mely szagokat képzelem ide, s melyek valódiak...

sőt azt sem tudom eldönteni, hogy amit éppen érzek, az illat-e vagy szag...elkezdtem szagolgatni magam...

aztán rájöttem, hogy nagyjából és egészében mindenem büdös... talán még a szempilláim is azok lennének, ha meg tudnám szagolni... nincs más hátra, mint előre... a fürdőbe...

komoly fürdőre lesz szükségem! zsálya, rozmaring, levendula, menta... meg még minden zöldfűszer, amit csak találok itthon...

jó lenne tudni, hogyha belekezdesz valamibe, akkor azt végig is tudod csinálni... jó lenne tudni... persze ez megint egy olyan hipotézis bizonygatása volna, aminek levezetése közben olyan irányba fordulna a bizonyítási eljárásom, hogy mindenképp szükségem volna valamilyen durvább drogra, mert biztos nem tudnám felfogni saját elméleteimet.

azt hiszem most vészeltem túl az első fáradtsághullámot... azt hiszem a legutóbbi ilyen alkalommal nagyon durván ráragadtam a telefonra, és hosszas gombnyomogatás után, már utaztam is a dealerhez... aztán hajrá, uccu neki...

persze, hogy nem fejetlenül... a kokain szertartása mégiscsak szertartás...
egy jó öreg papírpénz, egy kedvenc kártya, egy zenecédé és persze az apró kis rögök...

aztán szépen sorban... először porítás, aztán szétválasztás... persze attól függően hányan is akarnak élni a lehetőséggel... nem szeretek egyedül kokainozni... nem mintha félnék, vagy valami, egyszerűen csak, számomra valamiért a kokain volt az egyik leggyakoribb közösségi drog...

aztán jöhetnek az utcácskák, vékony, hosszú, sima kis utcák... amelyet három szippantásból lehet eltűntetni...

hát ilyeneken jár az eszem folyamatosan... miközben arra gondolok, hogy ideje lenne aludni...

de most nem szabad elaludni... ébren akarom megvárni, hogy a legutóbbi adagok közvetlen hatásai elmúljanak...

még soha nem szoktam le semmiről... szeretném, ha emlékeznék rá...
hogy tudjam, legközelebb, mit kell csinálni...

Arra ébredsz, hogy ki van száradva a szád, enyhén szédülsz, de mégsem esel zavarba... könnyűnek találsz mindent, csak mosolyogsz a világon, bármit megtehetsz, mégsem kelsz fel a fotelből... szédülsz... csak odaszólsz a lánynak, kicsit más stílusban, kicsit könnyedebben, enyhe szexuális utalásokkal, pedig csak inni kérsz...

aztán mégis felpattansz, megfordulsz, s a szoba is fordul veled, s meghallod annak az apró kis bogárnak a hangját, mely még a tavalyi őszt próbálta túlvészelni a sarokban... aztán bejárod az egész lakást, mert nem találod a fürdőszobát... aztán, mikor mégis sikerül, megmosakszol, s visszaülsz... nem ittál, szomjas vagy... sodorsz még egy spanglit...

ennek a napnak már úgyis eldőlt a sorsa...

talán a kiegészítőkkel van a legnagyobb probléma... no nem arra gondolok, hogy azok tartanának vissza, épp ellenkezőleg, mondja mindenki... nem szokom le a dohányzásról, cserébe leszoktam a kokainról... nesztek konc... osszátok be, nem lehet mindenki tökéletes... és ez való igaz...

aztán pedig e szerint a hitvallás szerint élve, meg is tartom azon jó-rossz tulajdonságot, hogy mindennel szemben a leszoktam a kemény drogról, felejts el kezdetű népdallal indítok...

most viszont tiltólistára került minden...

az igazság az, hogy nemigen van választás... az igazán kemény drogossá válás előtti utolsó pillanatban, éppen akkor, amikor egyszer és mindenkorra keményen függővé válsz, még kijelented, hogy ez csak és kizárólag a te választásod... és hogy bármikor abba tudod hagyni... csak épp nem akarod...

utána már nincs választásod...
mert mindig lesz egy utolsó adag...
csak most, csak itt, csak veletek...

aztán jön valami kibaszott megvilágosodás, vagy megtérsz, vagy valaki egyszer szól egy szót, vagy véletlenül rátalálsz a Nirvanara... nem tudom, erre nincs általános képlet... szóval egyszer csak megváltozik minden...

aztán azt hiszed választottál... pedig semmi más nem történik, minthogy néhány évre tünetmentessé válsz...

Megpróbálod abbahagyni, s az alábbi jelenségekkel találod szemben magad:

hasmenés,
szívdobogás,
izzadás,
könnyezés,
félelemérzés...

szörnyű mellékhatásai a morfiumnak, amit a legjellegzetesebb, az impotencia már csak tovább tetőz...

de mindennél rosszabb az az igazán kellemetlen rossz érzés, egyfajta belső kényszer, hogy az áhított drogot mindenáron újra, csak még egyszer, de meg kell szerezni.

Először jön az álmatlanság... a kokainnal és a nem kokainnal élni között az egyik legnagyobb különbség, hogy míg a kokainnal való lét esetén a pénz mennyiség csökken, addig a kokain nélküli létben az idő...

Hihetetlen, hogy 2-3 esetleg 4 óra alvásokkal és persze némi nemű rendszeres kemény droggal a szervezetben szinte megszűnik az alváskényszer... nem mintha a szervezetet át lehetne verni... no de mégis... valamennyire mindenképp...

Orvosi körökben ismert szórakozás végigenni azt a bizonyos szürke könyvet...

no nem is annyira a nyomdafestékkel átitatott orvosi szakszavakkal teleírt lapokra gondolok leginkább, mint azokra a szerekre, melyek felsorolásra kerülnek, kerültek ebben a bizonyos könyvben...

Magam is megpróbáltam a lehetetlent... végigrágni magam a nagy szürke könyvön... lapról-lapra, szócikkről-szócikkre... minden áldott nap valamilyen mérget fecskendezve a szervezetembe... orvos akartam lenni, s akkor nem volt fontosabb...

1806 nevezetes dátum minden morfiumfogyasztónak...

Elolvasom »