[médiakurva]

Én a kisember, úgysem tehetek semmit, ericc innen, amíg a fekete csávó nem tesz semmit, addig a fülem botját se mozdítom.

Elolvasom »

Tessék támogatni a kortárs magyar művészetet: http://meska.hu/Shop/index/1599

van egy álmunk, egyek vagyunk és persze szabadok is... de nagyon - valami ilyesmit énekel ismeretlen hangú csodalány az autóreklám felvételen

Elolvasom »

szeretném mindenki figyelmébe ajánlani a pontos és szavatos megfogalmazást...

na most minden fiatalkorú olvasóm megkapja a kötelező betevőt!

"egy kevés zsálya, némi kakukkfű, citromfű - természetesen (és ezt a természetesent, valamilyen perverz, általam nem ismert okból kiindulva, kellően megnyomva hallhattuk mindannyian), csalán és egy leheletnyi bazsalikom..."

- tejszínnel elkeverjük és mehet a csirkére, 25 perc a sütőben és mehet a pociba... - ehhh próbáltam kedves lenni... a fürdőt bemutató nénike kicsit zavarba jött, nem értette, aztán nézett picit hülyén is... aztán újra nem értette de azért próbált visszamosolyogni... aztán csak megkérdezte: - maga szakács???

- nem csókolom, bár biztos úgy nézek ki, de ahogy látom, ebben az illatterápiás szaunában éppen magácska akar minket megfőzni... ez előtt a mondat előtt kellett volna feladnom és befagyasztanom a társalgást, egy "azt hiszem mégis inkább az igyunk meg egy viszkit a bárban verziót választanám a tárgyalások folytatására..." mondattal, és aktuális tárgyalópartneremmel sarkonfordulni és elhagyni a szálloda rekreációs szekcióját.

Ezt persze valahol a kávé után és a liftbe belépés előtt kellett volna megtennem, amikor a negatív előjellel jelzett szintek felé suhanást megkezdtük volna... mellesleg kellően beteg dolognak tartom az autókkal egy szintent a pincébe rakni az uszodát és a wellness központot...

annyi hosszú év küszködés, fáradtság, vesződés... de megérte... a sok-sok replica és fake óra után, végre itt az igazi és megismételhetetlen, az utánozhatatlan és felülmúlhatatlan... az első órám.

Elolvasom »

Szent Péter valószínűleg kiakadna, ha az általam elképzelt módon érkeznék meg hozzá, bebocsátást kérve a paradicsomba... pedig (legalábbis szerintem) nincsennek extra kívánságaim.

Elolvasom »

Aztán felpillantasz a jegyzeteidből, és egy hatalmas turbinát pillantasz meg magad mellett, alíg másfél méterrel... forog... nagyon gyorsan forog... de nem közelit... aztán ahogy tisztul a kép, a fejed apró rezdülései eltérítik a tekinteted, s lassan de biztosan kirajzolódik a keret...

Elolvasom »

milyen volt megérkezni ARUBÁ-ra...

a JHSZKF pedig nem más, mint a Jég Hideg Száraz KisFröccs...
az egész persze valahol Arubán kezdődött...

Elolvasom »

Te tudod mi az a JHSZKF?

Elolvasom »

A mediterán életérzés nem a narancsra festett falaknál kezdődik - mondja mosolyogva és már készíti is a kávét és a narancsfröccsöt. - Vegyük például a legújabbkori magyar éttermi kultúrákat... vagy éppen kultúrálatlanságokat... mindent csapjunk nyakon bazsalikommal és a csirke helyett adjunk jércét... mindezek mellett persze a legdrágább étteremláncok (felkapott szórakozóhelyek), beszerző kocsijai is meg-megállnak a METRO parkolójában, hogy 10 kilós növényi sajtokat dobáljanak a raktérbe.

Ebből, az inkább E-ket és hidrogénezett növényi zsírokat tartalmazó masszából aztán bármi megszületik a konyhák ördögeinek szorgos kezei alatt...

rántott sajt, áfonyás, szűzérmés, megtöltve raguval és borral vagy csak úgy magában, sajttálon tálalva.

Nem haragszom a mai magyar szakácsokra azért mert 6-800 Ft-os sajtból (kilónkénti ár) készítik el azt, amit aztán juhsajtnak vagy éppen friss bivalysajtnak adnak el (igen kedves barátaim, a legtöbb pizzafutár által házhozszállított kerek-sült tésztacsodák sem mozarellával készülnek ma már... hiszen ki tudná tartani a versenyt, ha az összetevők értéke meghaladná a 100Ft-ot.

Ma reggel tonhalas szendvicset készítettem... mellőzve minden felesleges cicomát, csak a hal, némi padavano parmeggano frissen reszelve egy kevés majonéz és paradicsom, a friss foszlós puha és mégis ropogós zsemleszeleteken.

Hozzá egy kevés mentát tépkedtem az ablakból, amit összetörtem barnacukorral, felöntöttem egy kis citrommal majd friss hideg vizzel limonádévá higítottam.

A reggelit egy csokiscsiga szétmócsingolt elfogyasztása zárta (Zora) valamint egy bögre kávé az általam annyira favorizált biotejből.

Hát ha nem is itt kezdődik a "mediterrán életérzés", azért biztos, hogy ma reggel jó közel jártunk hozzá...

Mindenkinek vannak játékai. Neked néha több is. Van, hogy csak ülsz a géped előtt és szörcsölsz egy pohár bort, vagy szürcsölsz a leveleid között. Neked bejött az élet.
Nekem is vannak játékaim.

Szeretek játszani -  mondta,  aztán beugrott a medencébe.

Néhány perccel később egy kisebb társaság érkezett a vízpartra. A feszített víztükrön úszó műanyag szék akár rossz ómen is lehetett volna, de végül is nem ezen akadt ki az ünneplő sereg.

A gyertyák csonkig égtek, a termálfürdő okozta március éjjeli pára kellemes vízfüstöt vont a csarnokba. Emberek teste úszkált a vízben, miközben a lelkük már valahol máshol járt. A tiéd például éppen most fordult a hotelszoba kényelmes kanapéján a másik oldalára.

Nehéz úgy összpontosítani a vizilabdára, hogy a labdának szánt női ruhadarabok sorra szétfoszlanak minden kapufánál, mondta aktuális tettestársad és lassú karcsapásokkal visszaúszott a söröspoharaktól roskadozó tálcához.

Ez hányás? - gondolod? - minden bizonnyal.

Mi minden kerülhetett a medencébe, és már sorolod is a listát:
- egy nyeles hús (jól átsütve)
- egy korsó sör, korsóval
- egy úszóshort (túl rövid)
- néhány meggondolatlan fürdőző
_ és természetesen a műanyag szék.

Az egész a bor miatt volt, kezdesz magyarázkodni, de érzed te is, nem lesz helytálló a most következő indoklás.

Mindig vannak kivételek, és azzal a mozdulattal kiveszel egy következő száll cigarettát a dobozból.

Adsz a wellnessnek, amúgy parasztosan. Kinn hideg van, benn elszabadultak a gondolatok. A zene egyre messzebbről szűrődik át és érzed a sűrűsödő villanások nem egy évek óta várakozó lsdflash visszacsapásai csupán a távozó vendégsereg autóinak reflektorai.

Szereted a reggeleket, komótos ébredések, kellemes reggelik, mindig megnyugtató, hogy a tegnap már a múlt foszlánya csupán. Fejfájásnak nyoma sincs, jó voltál megint... nem ittál a házigazda saját borából.

vízszennyezés, országcsőd, usa dollár, globalizáció... jönnek a hősök nekünk meg a végén már nem marad semmi sem.

próbálkoznak körülöttünk mindennel... sajnos úgy néz ki, hogy a legjobban a kézrátét ártott meg nekünk, a többi neutrális sem nem javít sem nem ront... csak a vizitdíjat fizetjük ki mindig, és hát... 10-12 alkalom után, már ez sem kevés... mondhatnánk.

a vizeinket manapság meg a sógorok szennyezik... dehát hazát is folyókat is mindig úgy választottunk, hogy a végén mindig mi igyuk meg a levét...

ahogy tetszik, ahogy nem, a Magyar Pista bizony el lesz adva... sárga csekkestől, biztosítóstól, nyugdíjhordó kerékpárostól mindenestől... nem kell nekünk az az évi 1-2 milliárdos haszon... az egészben a legszomorúbb mégis az, hogy a végén nem marad nekünk semmi...

toldozgatott-foltozgatott kis ország, mégis úgy fogunk járni, mint Argentina... aztán jön majd hozzánk is az usa dollár meg az euró... több is mint akarnánk.

hát ezek járnak a fejemben ma-holnap

nem tudom milyen lesz a jövő ruhája...
vagy mindenki hófehérben fog járni (mint a klónjaink) a sziget című filmben, vagy annyira színesek és változatosak leszünk mint az ötödik elem hősei...

Elolvasom »

Itt az ideje, hogy komolyan végiggondoljuk, mi az amit nem fogunk megfogadni 2007-re. Nem szokunk le, nem fogyunk el, nem hagyunk fel, nem futunk el...

Elolvasom »

Oldöarabsz úgy általában, de egyszerűbb, ha úgy kezded... beszélj egy kicsit a terroristákról, így karácsony idején.

Elolvasom »

na és? kérdezi azonnal a nyájas olvasó. mi ebben a nagy szám? Hát csak annyi csókolom (és már veszem is a mély levegőt, mert itt kérem demonstráció is lesz/kell majd, hogy tapsolhasson a nagyérdemű), hogy én egyszerre mind a négyet be tudom venni a számba.

Elolvasom »

Ez a hét a baltáról szól. Robi, a böllér későn érkezett a tett helyszínére. Vagyishogy nem későn, hiszen pont így volt kitalálva. Mire megérkezik, mások már el is végzik az aljamunkát, József pedig, a 170 kilós desznó addigra meg lesz pörkölve.

Elolvasom »

egyszer minden uton vegigmegy valaki.
de vannak olyanok, akik ra se lepnek ezekre az utakra.

Elolvasom »

Az Encyclopædia Britannica egy korai példányát a súlyos aranyfüst mellett puha bőrrel borították be. Ez a borítás a könyv hátlapján szinte sértetlen maradt. Az Enciklopédia hülye betűkkel történő leírása természetesen nem a "haute culture" jegyében született pillanatnyi sznob kicsapongás része, ezt a könyvet sajnos-hálistennek így nevezték el.

Elolvasom »