
Elvileg olyan beszámolók várhatóak, mint a moszkvai kalandtúrám során... vagy mint a nagy kijevi megpróbáltatások idején... vagy amilyeneket Kínában éltem át... vagy valami nagyon szürreális, nagyon új dolog.
akkor szoktam írni, amikor utazom... meg akkor amikor megérkezem... meg akkor, amikor választanom kell.
nem mindig tudok választani. olyankor leírom... nem kiírom, nem vagyok író, nem úgy születnek a remekműveim, hogy keserű az életem és ki kell írnom magamból... nem keserű az életem, sőt!
el fogok indulni... még nem tudom mikor, még nem tudom hová, de azt tudom, hogy miért... mert nem tudok itt ülni, nem tudok várni, nem tudom tovább visszatartani magam...
és ezt te is tudod és ezért vársz és ezért tartasz ki mellettem... ezért jársz vissza nap mint nap...
nem fogok megígérni semmit... nem tudom, hogy le fogom-e ide írni ami velem történik majd, de te ide fogsz jönni, és meg fogod nézni... rendületlenül
csomagolok, először a lelkem, aztán az ingek és végül a papucsom
Levelet kellett írnom a Matávnak... Fél éve nem képesek egy egyszerű szolgáltatás rendes beállítására... Tanulságul álljon itt kálváriám rövid története:
Én a kisember, úgysem tehetek semmit, ericc innen, amíg a fekete csávó nem tesz semmit, addig a fülem botját se mozdítom.
vicces történet lesz, becsszó... először is vicces, mert pár évvel később még mindig itt vagyok, aztán meg vicces, mert magam sem tudom, miért nem hoztam össze ezt eddig ennyi év alatt...